Dead baby

63.rész

Mit mondhatnák még? :D Kifogytam :D... hálásan köszönöm,hogy velem tartottak és a szereplőkkel a blog végéig...igen nos mivel itt a suli a nyakamon ma úgy gondoltam befejezem ezt a blogot... Szerintem még egy kettő rész lesz és vége... Sajnos a 70.rész amint látom nem lesz meg de szerintem elég ez a rengeteg rész :D Nagyon szeretlek titeket köszönöm a komikat nagyon jól esnek♥♥♥ És ne haragudjatok,hogy befejezem de most az új sulira szeretnék majd koncentrálni... <3 Jó olvasást!!

-Ash kérlek beszélj.- fogtam meg a kezét amikor láttam,hogy tisztára máshol jár már. Üres tekintettel,szomorú arccal nézett rám. Megrémültem. 

-Hallgass végig. Csak ha befejeztem akkor szólj hozzá rendben? -nézett a szemembe engem pedig a hányinger kerülgetett... Most jön az a rész amikor közli,hogy elhagy nem tudja tovább folytatni velem? Hogy sokat gondolkozott amíg kómában voltam és rájött,hogy már nem szeret?

Nem álltam készen erre de ha mást akar mondani arra se...túl gyenge voltam de tudnom kell miről van szó...csak bólintottam,hogy figyelek.

-Amíg kómában voltál az orvosok sokat műtöttek téged, a vágásokat a belső vérzéseket helyre tudták hozni de viszont a baba meghalt... -szünetet tartott a szemem pedig kikerekedett mert nem hittem el,hogy tényleg azt hallottam-e amit mondott. -Volt a méhedbe egy kisbaba de nem tudták megmenteni mert az ütések nem csak neked ártottak de a picinek is. És ő sajnos nem élte túl. -a mondandó végén Ash lehajtotta a fejét én pedig a sokktól beszélni de levegőt se kaptam. Volt egy gyerekem egy olyan embertől akit gyűlöltem és meg is ölte. Még csak arról se tudtam,hogy a hasamba növekszik egy gyermek aki mostanra halott. 

Ashton az arcomat fürkészte majd magához ölelt én pedig fájdalmasan zokogni kezdtem. Az az ember nem csak egy pszichopata hanem egy gyilkos is...

Volt bennem egy élet. De csak volt. Megölték... Még a világra se jöhetett. Annyira fájt...

-Megölték a babámat. -zokogtam Ashton vállába. Nem érdekelt,hogy attól az embertől van de az enyém volt ugyan úgy. Én neveltem volna és talán Ashton...

-Shhh. Itt vagyok. Együtt túl vészeljük ezt a helyzetet is. -nyomott puszikat a fejemre.

-Köszönöm. -suttogtam a fülébe majd lassan álomba sírtam magamat.

Nem tudom mennyit aludhattam de sokkal kipihentebbnek éreztem magamat. Szörnyű álmom volt. 

És elmeséltem Ashnak aki ott ült hűségesen mellettem és szorongatta a kezemet.

-Kicsim az nem álom volt. Ez a kegyetlen valóság. -simogatta az a kezemet. Szóval azt nem álmodtam. -De kint várnak olyanok akik már mindennél jobban látni szeretnének. -mosolygott rám Ash szelíden mire elmosolyodtam ha a barátaimra gondoltam. Ash kiszólt nekik majd mind egy csorda berohantak hozzám piros karikás duzzadt szemekkel és rám vetették magukat.

-Azért még levegőt kapjak. -nevettem mire kicsit engedtek és rám néztek.

-Hihetetlen,hogy amit te túléltél ilyen erős maradtál. Annyira lenyűgöző vagy. -bújt hozzám Sopf. De hiányzott már ez cserfes csaj de ahogy látom szíven ütötte az események. -Tudnád mennyi telefont tettem tönkre. -sóhajtott.

-Jaj Hercegnő. -akart megölelni Luke de a becenév hallatán összerezzentem mert Marcus szólított utoljára így és utálatot érzek a becenév miatt.

-Baj van? -kérdezte rémülten mire megráztam a fejemet.

-Csak rossz emlék. -próbáltam mosolyogni de nem jött össze.

Sokat beszélgettünk láttam,hogy nem akarják felhozni a témát,hogy ne érezzem magamat rosszul...de ha arra a kisbabára gondoltam aki még csak a világra se jöhetett elszorult a torkom...

Remélem nem kell sok idő,hogy újra helyre jöjjek...