Bye Sydey,Hello London!

55. rész

-Szia leülhetek? -rántott vissza az élők világába egy hang.

-Öhm persze. -mosolyodtam el amikor megláttam Lola-t.

-Sajnálom. Tényleg nagyon édesek voltatok együtt. -mosolygott sajnálkozóan mire csak bólintottam.

Nem volt kedvem erről beszélni... ki kellett szellőztetnem a fejemet.

Az utat szinte végig aludtam néha váltottunk egy pár szót Lolával,hogy mennyi van még és,hogy már mennyire izgatott. 

Mindenki fáradt volt így csend volt a repülőn és csak a szuszogást vagy a horkolást halhatta az ember.

Amikor a telefonomat feloldottam és megláttam kettőnk képét ahogy boldogan és szerelmesen nevettünk kigördült egy könnycseppem de letöröltem mielőtt valaki észre venné.

Miért tetted ezt velem? Nem voltam neked elég jó? Mit kellett volna csinálnom,hogy az legyek? 

-Megérkeztünk Londonba. Lassan kezdjék a leszállást. -szólalt meg a nő mire felébresztettem Lolát akit elnyomott az álom.

-Megérkeztünk? -kérdezte kómásan félig még aludt de mire bólintottam felcsillant a szeme és már ébren is volt. Normál esetben én is ilyen lennék.

-Na gyerekek. Mindenki külön lesz elszállásolva és akikhez kerültök azokkal lesztek egy hétig. Mindenkinek jó szórakozást és kellemes kirándulást kívánok.- szólalt meg az igazgató mire mindenki leszállt és össze gyűltünk.

-Most pedig elmondjuk ki kihez került és kérem menjen oda az adott családhoz. -folytatta majd elkezdte sorolni a neveket.

-Cherry Roberts a 15 számú családhoz.- mondott be engem az igazgató mire vettem egy gyors ölelést Lolától és mentem meg keresni a 15 számú "családomat".

Egy közép korú mosolygós nő nézett rám egy kb 22 éves srác és tőlem max egy két évvel idősebb cicababa. 

-Szia drágám velünk fogod eltölteni ezt a hetet reméljük jól fogod érezni magadat. Én Elena Loy vagyok ők pedig a gyermekeim. -mutatott rájuk.

-Szia Marcus Loy. -mosolygott rám. Jóképű fiatal srác napbarnított bőr barna haj és gyönyörű zöld szemek... mint... nem, nem gondolunk rá. Kezet fogtam vele majd a lány következett.

-Cara Loy vagyok. -mosolygott ő is és én is viszonoztam.

-Sziasztok Cherry Roberts vagyok és köszönöm a befogadást. 18 vagyok. -mosolyogtam  majd elindultunk egy kocsi felé. Rendeseknek néznek ki.

Mint kiderült a srác tényleg 22 és 2 hónap múlva tölti be a 23 a lány pedig 20 lett nem rég.

Mikor megérkeztünk egy házhoz már kicsit felszabadultam és örültem,hogy jó családhoz kerültem és talán felejthetek is majd míg ez meg nem változott addig amikor beértünk a házba...

Miért történik ez velem???

Aki szeretne csatlakozni a csoportomhoz mert még nem tette meg ezen a linken megteheti: https://www.facebook.com/groups/836963519695856/?fref=nf
mindig szólok az új részekről és megköszönöm,hogy olvassátok!!! ♥♥♥ Imádlak titeket!