56.rész

56.rész

Ahogy beléptünk a házba sajnos rákellet jönnöm mekkorát tévedtem.
-Mit képzelsz magadról? Vedd le a cipődet ha beléptél a házamba. -üvöltött rám Elena pedig csak a küszöbön álltam. Úgy megijedtem boszorkány hangjától,hogy ugrottam egyet.
-Elnézést. -motyogtam és máris dobtam le magamról.
-Jaj szívem azt hitted olyan mosolygósak és kedvesek vagyunk? Hát nem! Amíg itt leszel azt csinálod amit mondok és mindent helyettünk fogsz megcsinálni! Megértetted? Mert ha nem megismerkedhetsz a kezemmel. -ordibált a szívem pedig majd kiugrott a helyéről.
Hogy kerülhettem ilyen elmebeteg családhoz? Az igazgató átnézte legalább,hogy hova kerülünk? Bár én is azt hittem,hogy aranyosak... Jah hát tévedtem.
-Hé anya nyugi. Gyere velem. -fogta meg a kezemet Marcus és maga után kezdett húzni.
Miután felértünk kicsit megnyugodtam,hogy messzebb kerültem a banyától de amikor Marcus bezárt minket a szobába a pánikom az egeket verte.
-Mi.Miért zártad be? -dadogtam és az ajtó felé hátráltam.
-Segítek elfeledni azt a köcsögöt. -röhögött és egyre jobban közelített.
-Hagyj békén. -próbáltam ellökni de sokkal nagyobb darab volt.
-Nyugalom csak játszunk egy kis beavatós sexet.- vigyorgott én pedig a másik sarokba hátráltam.
Ashton miért nem vagy velem? Miért nem védsz meg? Miért nem szeretsz?
-Segítség. -sikítottam amikor elkapta a karomat és durván a falnak nyomott.
-Minden oké? - halottam Cara hangját és sikítottam hátha segít de nem az én oldalamon állt.
-Hozz kötelet, eleven a kis ribanc. -röhögött Marcus.
-Máris. -nevetett  és nem sokára kopogott is átadta a testvérének a kötelet.
-Azzal mit akarsz?- kérdeztem remegve a kötelet bámulva.
-Ha magadtól nem hagyod majd ennek segítségével megduglak. -szorította meg még jobban a csuklómat.
-Pszichopaták. -kiáltottam és bele haraptam Marcus kezébe amitől felordított és szerencsére menekülő utam volt de az ajtóban elkapott Cara.
-Hova hova? -röhögött és be lökött a szobába ahol éles koppanással a földre estem.
-Hé ha meg vagy szólj nekem is. Én is kipróbálom egy menetre.- kacsintott Cara majd kiment és bezárta az ajtót.
-Na gyere szépen. És a te érdekedben nem lennék ennyire akaratos mert csak magadnak ártasz. -simított végig az arcomon mire arcon köptem. -Szóval így játszunk kis ribanc? Hát legyen. -amilyen erővel az ágyon a fa részéhez hozzá vágott a fájdalomtól felsikítottam.
-Valaki! Segítség! -jöttek a könnyeim és úgy sikítoztam.
A kezeimet a fa részéhez kötözte az ágynak és elkezdte csókolgatni a nyakamat mire úgy sikítottam mint akit éppen kínoznak. De nekem ez az is volt.
-Te rohadék hagyj békén. Ha Ashton megtudja szarrá ver!- ziláltam mert egyre csak nyalt és fogdozott.
-Ashton? Viccelsz? Hisz, maga elmondta,hogy senki vagy számára.- röhögött fel,belém pedig belém nyilallt a felismerés. Ashton nem fog értem jönni és megmenteni. Új élete lett, új lánnyal, új barátokkal én már csak egy jelentéktelen kis darabja vagyok a múltjának. Ez pedig sokkal jobban fájt mint az amit Marcus művelt. Akit én a legjobban szerettem annak lettem egy semmit mondó kis kaland a múltjából...