Memories

51.rész

Sziasztok!!! Be kukkantást tehettek Cherry hülye gondolkodásába,hogy hogyan gondol vissza kimondott szavaira és tetteire... Ha van kedvenc dalotok ami lassúbb hallgassátok hozzá szerintem jobb úgy olvasni...(haha 5Sos☺) Jó olvasást ♥

Visszaemlékezés honnan hova kötöttünk ki...

Első benyomás rengeteget számít akár barátságban akár szerelemben... Ashton és köztem ezek nem sikerültek jól az elején...

-Mi van nem látsz a szemedtől? -röhögött a tulajdonos akinek nekimentem. -Ügyifogyi. -gúnyolódott.
-Máskor nézz a szemed elé tapló. -mentem neki vállból és kiviharoztam a kertbe.
-Felrobbanok. -dühöngtem Sophienak aki megjelent előttem a legjobbkor.
-Ashton? -nevetett fel mire kérdőn és rosszallóan ránéztem.
-Honnan tudod? -kérdeztem.
-Láttam bejönni az előbb. És ha ti egy helységbe vagytok ölitek egymást... -nevetett mire megráztam a fejemet.
-Utálom az arrogáns pattanását ami a feje helyett nőtt. -dühöngtem majd amikor lenyugodtam elmentünk inni valamit Sophieval.

Sok maga fajtával áldott már meg az ég de ő átlépte a határaimat és még a tenyeremmel is megismerkedett. Feszegette meddig mehet el... de amikor az ember nem gondolja azt,hogy ilyen ember fogja ellopni a szívét gondolkozás nélkül cselekedhet.

-Gyere ide husi. -ölelt magához Luke de most már nem engedte, hogy ellökjem. Utána jöttek fojtogatni a többi fiú is. 

-Oh családi ölelés. -szólalt meg mögöttünk Mr.Borzadály. -Én is jövök. -vigyorgott mire én gyorsan kibújtam a fiúk öleléséből. Még ezt is elrontja.

-Én hozzád biz ám nem érek. -néztem rá és betartottam az 1m távolságot.

-Oh ugyan a magad fajta lányok könyörögnek, hogy hozzájuk érjek. -mondta tele beképzeltséggel de nekem annyira elborult az agyam, hogy a riherongyai közé sorolt amikor nem is ismer,hogy lekevertem neki egy akkorát, hogy beleszédült. 

-Ribanc. -sziszegte oda amikor az arcát fogta.

-Szarjankó. És ne próbálj még egyszer leribancozni mert megtudod milyen amikor nem kellő képen úgy középre rúgok,hogy egy hétig nem kelsz fel és ha akarod többet is elintézek neked. -köptem elé majd faképnél hagytam.

A szemében volt valami...nyugodtság. Nem zavartatta magát,hogy ennyire felidegesít...,hogy még meg is ütöm. De most már tudom... Így akart a közelemben lenni. Ő nem az a fajta aki virágokkal és bókokkal udvarol ő szekál és beszólogat.De mindig ott van melletted és bármikor számíthatsz rá.

Ha vissza pörgethetném az időt nem változtatnék semmit... hisz ilyennek szerettem bele.

Ez nem igaz megint neki mentem valakinek.

-Boc... - akartam elnézést kérni de amint megláttam ki az inkább hányni lett volna kedvem.

-Szia- vigyorgott mire elfintorodtam. 

-Csá. -mentem el mellőle.

-Jó a segged nyuszi. -somolygott mire rá csapott a seggemre de én felhördültem. 

-Nem vagyok nyuszi és ne érj hozzám a retkes ujjaiddal. Mivel nem vagyok se a ribancod se az egyik riherongyod. -köpdöstem a szavakat.

-Figyelj legalább próbálj elviselni. -szólt utánam amikor elfordultam felőle.

Nagy sóhaj kíséretében megfordultam és lecsillapodtam.

-Jó mivel miattad. -mutattam rá.-Nem akarom elveszíteni a legjobb barátaimat levegőnek nézlek ha találkozunk. Megfelel? - mosolyogtam hamisan.
-Sok sikert hozzá úgy sem fog menni. -kacsintott majd megfordult és elindult.
Hogy dugna fel neki valaki a seggébe egy karót.

Olyan embernek mondtam,hogy ne érjen hozzám aki most a másik felem.Talán bennem is csak most tudatosult,hogy mennyire hiányzik,hogy nincs itt velem.. Nem mehetek át hozzá,hogy csak egy ölelést kérjek vagy egy nyugtató dalt énekeljen nekem. Kilométereket kéne futnom,hogy a nyakába ugorhassak és ajkait ízlelhessem. De ez mind nem lehetséges...Bánt,hogy ilyen voltam hozzá,hogy ezeket hozzá vágtam. Hibásnak éreztem magamat hisz úgy ítéltem el,hogy nem ismertem meg. Mennyi időt veszítettünk el ezzel a hülyeséggel? 

-Szia kandúr. -köszönt egy hang és amikor Luke kiállt a képből megláttam a kedvenckémet.

-Egy nem vagyok kandúr mert az hímnemű eszeském, kettő nekem te ne adj beceneveket. -vágtam felé egy grimaszt mire elvigyorodott. -Most meg min röhögsz? -vontam fel a szemöldökömet.
-Aha levegőnek fogsz nézni. Látom mennyire megy. -röhögött fel mire guta ütést kaptam.

Távol akartam magamtól tartani. Nem akartam magamnak és neki csalódást és fájdalmat okozni.Nem álltam kész szerelmesnek lenni. Bár idegesített de most mennyire örülnék ha a fülembe suttogná: Kicsim, szükségem van rád. Cicám te vagy számomra a legfontosabb. De nem lehetséges... Egyedül ülök ezen a gépen az emlékeimben élve és rájöttem mennyi mindent elront az élete során az ember. És ez csak egy a sok közül...

Ashról próbáltam nem tudomást venni ami elég nehéz volt hisz vigyorát még oldalról is láttam és,hogy mennyire bámul. És sajnos a mámorító illata még ide is érződött.

-Nirvana? -néztem fel Lukera aki a gitárján szórakozott majd széles vigyorral jelezte, hogy jöhet.
-Idióták. Muszáj mindent a legmagasabb polcra pakolni, hogy esetleg az alacsonyabb élőlények kicsit se tudjanak hozzá férni? -bámultam fel a legnagyobb polcra ahol büszkélkedett a Nirvana lemez.
-Ne rinyálj,magas vagy. -hordott le Mike. Kösz. *173 cm nem magas egy 2 méteres szekrényhez képest okoskám.*
-Mindjárt meglesz. -röhögött Luke mögöttem.
-Befoghatod Hemmo mert, hogy inkább segítenél ülsz nyugodtan vigyorogva és bámulod a seggemet. Igen mondhatom mindig is ilyen barátokra vágytam. - mordultam fel és vissza fordultam.
-Igaz már százszor láttam a popód és sok más lányét de akkor a tiéd a legtutibb. -kuncogta Luke. Hú köszi de ettől még nem repül le a lemez magától, hogy a seggem dicsérgetett Lucas.
Hirtelen egy alak állt mellém és nyújtózkodott fel a lemezért majd levette és oda adta nekem. Irwin.
-Tessék. -nyújtotta át vigyorogva. Minek kell az arcán ennek a vigyornak ülnie most még amikor egy kicsit normálisnak is nézném ezzel elrontja.
Fintorgok egyet és elveszem tőle. Megakartam volna köszönni de rabul ejtett az illata és, hogy olyan közel áll hozzám. Nem tudtam kinyögni azt az árva szót de amúgy is levegőnek nézem szóval kit érdekel? Egy bunkó paraszt.
-Remélem én is láthatom annyiszor a seggedet mint Luke vagy akár többször. -kacsintott rám és itt voltam azon a ponton,hogy minden kedves hozzászólásomat vissza mondom.
Tényleg egy bunkó paraszt.

Az a bunkó paraszt hiányzik most nekem. A szeme csillogása édes nevetése,puha érintései, szenvedélyes csókja és azok a porcikájai amikkel mindig rabul ejtett.

Harcolt,hogy a szívembe fogadjam... megszerezte majd önző módon el is lopta...

Ahogy zenéltek együtt rá kellett jönnöm Ashton tehetsége tényleg jól jön a bandának. És azon kívül tényleg nagyon jó volt.
Önkéntelenül is de ahogy láttam,hogy mennyire élvezi amit csinál és ahogy megfeszül a karján az izom teljesen rabul ejtett. Óvatosan beharaptam alsó ajkamat nem akartam, hogy észre vegye rajtam de mint nálam bármi nem jött össze ez se mert épp rám nézett és amikor meglátta a reakciómat elmosolyodott majd vissza szegezte figyelmét a zenére. Érdekes volt,hogy most nem az a pimasz vigyor ült az arcán amitől falra mászok hanem egy sexy kedves srácot láttam benne. Vajon a zene hozza ki belőle saját énjét? Valóban a rossz fiú álca mögött megbújik egy normális szerethető ember?
Csak fél leleplezni magát? Tetszett mivel ő nem csak elém van terítve hanem tele van rejtéllyel és kíváncsi voltam a valódi Ashton Irwinre.
Elmerültem a zenébe és próbáltam megismerni azt a srácot aki épp a dobok mögött ül és magát adja.
A jeges szívem amely Irwin iránt gyűlöleten kívül nem tud mást érezni iránta most olvadozik.

A jeges szívem megolvadt majd újra megfagyott... de tett ellene,hogy ne tudjak ellenünk harcolni elfelejteni vagy bármit tenni,hogy ne szeressek bele... Kérdéseimre a választ megleltem: Ő is harcolt maga ellen... félt,hogy megbánt és fájdalmat okoz... tudta,hogy a beszólogatásokkal csak bosszant. Nem bízott magában,hogy képes szeretni. Nem adott magának esélyt,hogy bizonyíthasson. De előttem megnyílt és belém szeretett és ez csodás érzés,hogy bár nehézségei voltak de bízik bennem és befogadott.  

Éreztem ahogy Ashton engem fürkész zöld szemeivel de nem mertem rá nézni nehogy kiolvashasson bármit is belőlem esetleg olyat amit még én se fedeztem fel.
-Hé királylány nincs kedved dugni egyet? -szólított fel mire ránéztem de a szívem ami olvadozni kezdett újra befagyott.
-Barom. -sziszegtem oda majd felpattantam és kimentem a kertbe.

Sértegettük egymást de ez volt a mi varázsunk ami egybe kötött minket... hisz harcoltunk a szerelem ellen.

Chris éppen ment el amikor Ashton vigyorogva odajött.

-Ha ilyen jól jár a nyelved kíváncsi lennék milyen lehetsz az ágyban. -súgta a fülembe.
-Fordulj fel és szállj már le rólam könyörgöm. Nem hiszem el ,hogy nincs elég ringyód akikkel kiélheted sexuális vágyaidat. -mordultam rá.
-Én rád vagyok kíváncsi nem másra, ahogy a nevemet kiáltod mert éppen elvittelek a gyönyörűség világába vagy ahogy karmolod a hátamat mert már annyira nem bírod kivárni, hogy újra beléd ne döfjek. -szekált tovább de túl lépte a határt.
-Undorító féreg. És utoljára mondom szállj le rólam és ne próbálj még egyszer a nemi vágyaiddal közelembe jönni mert feljelentelek a rendőrségen zaklatás miatt. -majd elcsattant a második pofon.

A könnyeim megállíthatatlanul csurogtak. Annyira hiányzik. Akár még ezt is újra élném csakhogy vele legyek és ne egyedül sírjak egy repülőn. A szívem sajgott a magánytól és a hiányától.

A skacok azt a filmet nézték amit már legalább 10x láttam így elmentem kaját csinálni.

-Segítsek? -kérdezte egy mély hang. Irwin. Majd a tenyerét éreztem a hátsómon ahogy belé markol.

-Igen azzal kezdhetnéd is,hogy leveszed a kezed a seggemről. -néztem rá komolyan de ő csak mosolygott. -Nem mész inkább filmezni, én boldogulok magam is. -fordultam vissza mosolyogva a kenyerekhez. 

-Ah legalább láttam vagy 10-szer. -legyintett. Most komolyan? Még csak az kéne ,hogy hasonlítsunk is dolgokban.Bár a zenei stílusunk szinte egyben az egész egyezik. 

-Na jó segíthetsz de csak is a kenyereket tapizhatod. -nevettem.

-Felőlem. -mosolygott majd két mutatóujjával elkezdte "masszírozni" a kenyeret. Ahogy néztem az arcát és amit művel a kenyérrel kitört belőlem a nevetés. 

-Veled ott bent nincs minden rendben. -mondtam még mindig nevetve. 

-Hö... te mondtad,hogy a kenyeret kényeztessem és most meg azért nevetsz ki, kérj szépen bocsánatot. - mondta tetettet sértődéssel. 

-Elnézést ,hogy hülye vagy. -fogtam már a hasam és nevetés közben az arcát fürkésztem.

-Nagyon vicces. kac-kac. -szimulált majd tett egy lépést felém majd még egyet ohh és már ott is állt előttem.

-Vigyázz mert mustár van nálam és bármikor merem használni.- kacagtam és felé tartottam a flakont.

-Azzal már nem ártasz. Előbb nyomtam ki belőle a maradékot is. -vigyorgott. Francba.

-Akkor menj tovább erőszakolni a kenyeret. -mosolyogtam mire nemlegesen megrázta a fejét.

-Mint ha már nem utálnál annyira. -nézett a szemembe.

-Ma rájöttem nálad vannak nagyobb idióták. -vigyorogtam ahogy ő nem rég.

-Hé.Lopod? Ezért kapsz.- nevetett majd a kezeivel a derekam felé közeledett és elkezdett csikizni.

-Jaj csak ezt ne. -sikítottam és próbáltam menekülni.

-Büntetés jár azért mert lopod a vigyorgásom vagy van jobb ötleted? -hagyta egy kicsit abba de miután nem válaszoltam csak mosolyogtam újból elkezdte.

-Egy finom szendvics? -sikítottam nevetve mert már nem kaptam levegőt.

-Finom csóknak jobban örülnék. -közeledett az ajkaival. Most,hogy álljak neki ellen? Cher zseni vagy. Csukva voltak a szemei így gyorsan elkaptam egy félbe hagyott paradicsomot és a szájához nyomtam.

-Elég finom volt? -nevettem mire letörölte a paradicsomot a szájáról.

-Megáll tőled az eszem. -nevetett majd át ölelte a derekamat így még közelebb voltunk egymáshoz.

-Tőlem általában mindenkinek megáll. -mosolyogtam majd kiléptem a karjaiból és a pulthoz sétáltam.

Ő mindig is értett,hogy nevettessen meg és,hogy biztonságban érezzem magamat a közelében. Felszabadult voltam vele bármilyen vágyaival nyaggatott be kellett magamnak ismernem szerettem vele lenni.

És egyre jobban váltott ki a közelségével olyan viselkedést ami nem tetszett nekem...

~Szívatás utáni reggel~

-Tudtam,hogy nem kell sok és megkívánsz. -suttogta a fülembe Irwin. Amikor már épp,hogy kezdeném elviselni, ő jön és mindent elront. Grat! Látom nem akarod,hogy elviseljelek.
-Haha sajnálom ha nem érted a viccet és semmi olyan helyre nem nyúltam. -néztem rá dühösen.
-Akkor majd én. -nyújtotta ki a kezét felém.
-Luke!!! -kiabáltam.
-Hé kislány megsüketítesz. -nevetett Ashton. Kac-kac kár,hogy most meg én nem értem a viccet.
-Amikor az ember azt hiszi,hogy kezditek eltűrni egymást hozzátok megint ezt a formát.- rázta meg a fejét Luke.
-Én próbáltam, de úgy látszik ő nem akarja -vontam vállat és Sof után siettem.
-Hé Cal zárd be légyszi. -dobtam neki oda kulcsokat.

Bármennyire kezdtem megszokni amikor előhozta azt az oldalát letudtam volna ordítani és általában le is csesztem rendesen. A többiek egyre mérgesebbek voltak ránk hisz ismertek és látták a vibrálást köztünk. Igazuk volt de én csak reagáltam Ashton viselkedésére... "nem fogok nyalizni neki mint a riherongyai" gondoltam.

-Felelsz vagy mersz? - mutatott fel egy üveget Luke.
-Vetkőztetősen? -vigyorgott Mike.
-Nem/Igen. -egyszerre vágtuk rá Ashtonnal ezt a két választ persze,hogy ő az igent én meg a nemet.
-Cher. -vágta az arcomba párnát Luke.
-Jól van. -emeltem fel a kezeimet nevetve megadás képen. Mindenki között nagyobb hely volt kihagyva,én Mike és Calum között ültem.
Kezdet: Ashton kérdezz tőlem. Aha jól kezdődik. -_-
-Ki volt az a szerencsés akivel elvesztetted a szüzességedet? -mosolygott Ashton. A francba. Persze,hogy még szűz vagyok arra nem gondoltál?
Hazudjak? De akkor a többiek tuti beköpnek.
-Még szűz vagy? -kerekedett el a szeme miután sokáig nem válaszoltam.
-Ez már két kérdés volt mehetünk tovább. -tettem a kezemet a üvegre de Irwin megállította a mozdulatomat.
-Igen vagy nem? -nézett mélyen a szemembe.
-Előbb még azt kérdezted kivel. -vágtam grimaszt. -Igen szűz vagyok. -adtam meg magam.
Irwin szélesen elmosolyodott és csak engem bámult.
-Most mi van? -néztem rá.
-Így még izgalmasabb,hogy én lehetek majd az aki elveszi. -vigyorgott. Hogy én mennyire megütném megint ezt a taplót.
-Álmodozz csak Irwin álmodozz.- néztem rá majd az üvegre koncentráltam.

Mosolyogtam. Ha arra gondolok mélyen már elfogadtam a viselkedését de ha közelembe volt olyan voltam mint egy tigris csak nevetek egykori énemen. Hihetetlen miket váltott ki belőlem. És talán ez láncolt hozzá ilyen szorosra,hogy nem taszítottam el magamtól. Az,hogy ő nem nyálas amit én ki nem állhatok hanem egy tapló aki állandóan csak lefektetős dumával jön és nem mutassa ki,hogy ragaszkodna hozzám. Szeretem a függetlenséget de most már szívesen lennék Mrs.Irwin. 

(kedvenc részem, nem egóból :D! )

-Jó Cher, elbírsz tölteni 5 percet abban a szűkös szekrényben Irwinnel? - vigyorgott kajánul rám Luke. Na tudod mit Lucas.
-2 másodpercenként össze veszünk könyörgöm. 5 perc alatt abban a szekrényben vér folyna ami engem illett. -dühöngtem mert tudtam,hogy ezt az egészet előre megtervezték.
-Oké de már így is csak gatya meg fehérnemű van rajtad és ami azt illeti nem kell sok,hogy az is lekerüljön. -mondták sorba a fiúk ezt a mondatot. Menekülés képen rá néztem bizakodóan Sofra hátha kiment de persze ,hogy csak elégedetten vigyorgott.
-Jó legyen de a pólót vissza veszem. -nyúltam volna érte de Irwin kikapta.
-Azt viszont én nem engedem. -vette és maga alá gyűrte.
-Idióta barmok. -álltam fel és feldúltan a szekrény felé mentem. -Jössz vagy mi lesz? Minél hamarabb legyen már vége annak az 5 percnek. Jah és csak szólók egy érintés bármelyik részemhez az ujjaidat sorba töröm ki utána pedig szépen kiheréltetlek úgy legalább biztonságba leszek tőled.- böktem a mellkasára majd Ashton nevetve felemelte a kezeit.
-Legyen asszony. -mosolygott majd bemászott a szekrénybe.
Jaj ez kész rémálom lesz. Már most agyamra ment. Hogy nekem kellettek ilyen barátok.
-Minek az embernek ellensége ha vannak barátai? -néztem vissza a fiúkra akik csak hangosan nevettek. Kac-kac. Tényleg "vicces".
-Nagyon jól áll ez a melltartó. Van még több is? -nézett le a melleimre Ashton.
-Ó igen van barna piros még 2 fekete... -kezdtem el sorolni persze csak hülyeségből de ő félbe szakított.
-Cher... -mondta érzéki hangon.
-Mi van? -néztem rá bambán.
-Itt vagyunk egy szűk szekrénybe milliméterekre egymástól és rajtad csak egy kicseszett melltartó van ami rohadt jól áll és te még elkezdesz itt mesélni a többiről? Azt akarod,hogy itt helyben elvegyem a szüzességed? -hajolt annyira közel az arcomhoz,hogy orrunk csücske össze ért. Lehet,hogy gáz de annyira jó volt a közelsége,hogy szinte már betegségnek hívnám.
-Ez az Cher nagyon jó vagy. -tört ki egyszer csak belőle mire én értetlen pofát vágtam. Nem is csinálunk semmit.
-Te még is mit csinálsz? -kérdeztem halkan.
-Csináld te is. -szólt rám halkan.
-Oh ez az nagyon jó... -folytatta Ashton.
-Mit csináltok ti ott bent? -jött kintről a kérdés. Már értem. Bele mentem Ashton játékába.
-Nem hallod? -mondta ki nehézkesen Ashton mintha már épp elélvezne.
-Ashton uram isten ez nagyon jó. -sikítottam és reflexből átöleltem Ashton nyakát.
Ő is meglepődött de én jobban csodálkoztam magamon de jobban élveztem a színészkedést mint,hogy levegyem róla a kezemet.
-Még csak egy kicsi kell és meglesz. -nyögte mély hangról Irwin amivel tisztára feltüzelt. Francba ezt  be kellene fejezni  gyorsan mielőtt élesbe csinálnánk.
-Cherry uram isten mit műveltek? -sikított fel Sof.
-A rohadt életbe Ash. -kiáltottam és bele karmoltam Ashton nyakába.
-Végére bele jössz. -nevetett halkan majd nem tudta befejezni mert kicsapódott a szekrény ajtó és  3 feldúlt és egy 1 megijedt arccal találtuk magunkat. Ezek tényleg elhitték. :D
-Ti... -akart volna valamit mondani Luke de Ashtonból és belőlem kitört a nevetés.
A többiek csúnyán néztek ránk de mi csak nevettünk. Hát ez oltári.
-Ti hibbant agyúak. -tört ki először Mikeból a nevetés majd sorba mindenkiből.
-Még nem telt le az 5 perc és pont a legjobb résznél szakítottatok meg.- tért észhez Ashton majd vissza húzott a szekrénybe de én még mindig csak nevettem. Gyönyörű szemeivel mosolyogva engem nézett.
-Mi az? -mondtam kifulladtan.
-Gyönyörű vagy amikor nevetsz. -simított végig az arcomon.
-Ashton Irwintől egy normális bókot kaptam haladunk. -nevettem.
-Előbb még Ash voltam. -mosolygott és megrázta a fejét.
-Voltál. -vigyorogtam.
-A következőt már élesbe csináljuk. -súgta a fülembe de olyan közel volt,hogy a mellkasa a melleimnek nyomódott. Mindkettőnkből sóhaj tört ki és igazán nem kellett sok,hogy helyben lesmároljam.
Amikor mosolyogva vissza hajolt egymást fürkésztük majd a pillantásom a szeméről letévedt a szájára. Tökéletesek voltak. Teltek,hívogatóak és minden megvan benne. Éreztem,hogy ő is az ajkaimat tanulmányozza majd elmosolyodtunk.

És Ashton Irwin ellopta a szívemet abban a szekrényben a kis színjátékával. 

Ashton Irwin a sok idegesítő megjegyzésével érte el,hogy Cherry Roberts az ő jeges szívével bele szeressen.
Ashton Irwin bár azt nem érte el,hogy lefektesse a lányt de azt igen,hogy magába bolondítsa és elrabolja szívét.
Cherry Roberts tudja mivel fog járni : sírással, fájdalommal, kínzással.
De nem érdekli, nem löki el többé Ashton Irwint mert ő az akire szüksége van.
Eddig is rá volt szüksége csak nem látta be magának. De most már számára is világos: Ashton Irwin lesz a végzete. 

  

Szeretnétek,hogy legyen ilyen második rész? Ha igen írjátok meg komiba!!! ♥♥♥ Puszi mindenkinek remélem tetszett és köszönöm az olvasást és a komikat: Imádlak titeket ♥♥♥