57.rész

57.rész

Sziasztok! Először is awww.... köszönöm köszönöm köszönöm ♥ Hogy mit? Hogy ennyien megírtátok a véleményeteket és,hogy olvastátok... hihetetlen ♥ imádlak titeket *-* Jó olvasást ♥

-Hagyjál békén te undorító féreg. -a könnyeim áztatták az arcomat és próbáltam kiszabadítani a kezemet a kötélből de túl erős volt és a vastag durva anyag pedig véresre dörzsölte a kezemet amitől halkan felszisszentem.
-Én szóltam,hogy ne izegj. -röhögött Marcus és közben a mellemet markolászta és a nyakamat szívogatta.
Felsikítottam amikor egyik keze a lábam közé vándorolt és ott kezdett "izgatni". Ez minden volt csak nem izgató és jó.
Egy hirtelen jött szuper ötlet jutott az eszembe. A gyengeségére játszok.
Amikor úgy éreztem itt a megfelelő alkalom szépen ágyékon rúgtam mire felüvöltött és legörnyedt az ágyról. Amíg ő ott kínlódott a lábam segítségével és a számmal szétszedtem a kötelet és rohantam az ajtóhoz. Persze,hogy zárva. Elkezdtem ráncigálni a kilincset de mindez hiába és nem sokára Marcus is vissza nyerte az erejét de az arca eltorzult a dühtől.
-Te akartad! Most széjjel baszlak. -ragadta meg a hajamat majd hajamat tépve az ágyra döfött. Fájdalmasan a hajamhoz kaptam és egész fejjem lüktetett.
Vissza rakta rám a kötelet de úgy,hogy szinte elszorította bennem a vérkeringést. A rohadt életbe nem azért jöttem Londonba,hogy megerőszakoljanak és megöljenek. Felejteni akartam és jól érezni magamat!!! Erre mit kapok? ...
Letépte rólam a gatyát majd az alsó neműt és megcsinálta ezt magánál is. Lehunytam a szememet,hogy ne lássak semmit belőle... amikor belém hatolt fájdalmasan felzokogtam és a méretétől és a gyorsaságától úgy éreztem szétdurranok.
-Nagyon megfogod ezt bánni. A sitten fogsz megdögleni. -sziszegtem közben zokogva nyögtem fel mire ő kajánul vigyorgott csak.
-Most már tudom mit evett ennyire benned Ashton. -röhögött és egyre csak nagyobbakat döfött bennem pedig fokozódott a fájdalom.
Könyörgöm szedje le rólam valaki és pofozza fel!!!- könyörögtem magamnak.
-Ashton. -sikítottam amikor a legfájdalmasabb csúcson dugott. -Szeretlek. -zokogtam és a pólóm itta be a nedves könnycseppeket.
-Felejtsd már el őt.- ordította és lekevert nekem egy pofont.
Nem elég,hogy ezt tűrjem,hogy megerőszakol de még,hogy verjen is??? A rohadt életbe,hogy menekülhetnék ki innen?
-Egyelőre ennyi elég. -vigyorgott majd éreztem ahogy nyelve köröket ír le... -Élveztem kislány. -kacsintott.
Kopogott a húga majd amikor meglátott elégedetten vigyorgott.
-Látom végeztél.- röhögött.
-Jah. -bólintott Marcus.
-Jaj kislány ugyan biztos nem volt rossz,tesóm nagyon ért az ilyenhez.- nevetett majd leült mellém.
Végig simított a lábamon és felfele haladt majd az arcával közeledett az enyémhez. Na azt már nem.
Amikor már számon volt a szája amennyi erőm volt bele haraptam alsó ajkába amitől felsikított.
-Megharapott a kis csitri.- üvöltött Cara én pedig elégedetten elmosolyodtam. -Jó kedved van te nyomorék? -rivallt rám és lekevert ő is egy pofont de az övé sokkal élesebb volt amitől a falnak ütődött a fejem és elsötétedett a szoba.
-Normális vagy? Mit műveltél? -halottam Marcus hangját és éreztem az arcomon a kezét ahogy pofozgat,hogy térjek észhez de lassan már semmit se éreztem.