Die???

61.rész

Tralala!!! Nem tudom,hogy most örülni fogtok a résznek vagy sem de remélem tetszik majd :D 

Nagyon szépen köszönöm a véleményetek nagyon sokat jelentenek ♥♥ Köszönöm,hogy hűen olvassátok a blogomat aminek nem sokára vége!!! Jó olvasást <3 Puszi

Utálom ezt a gazembert,hogy így mutatott meg Ashtonnak. Utálom amit nap mint nap ki kell bírnom ebben a házban. Utálom,hogy tudom,hogy ha Ash nem talál rám nem sokáig bírom. Utálom ezt az egészet. Vajon ha más lenne itt a helyembe tovább bírná vagy már rég feladta volna?

A szíj nyomai, a vágások, amikor seprűvel végig vágnak rajtam mind nyomott hagyott rajtam és a perzselő fájdalom,hogy nem tudok mozdulni kivagyok nekik szolgáltatva iszonyatos.

Most épp egy sarokba félmeztelenül kuporgok és várom az újabb csapást.

A kezeim hátra vannak kötözve a lábam pedig le van szorítva valami kemény tárgyal. Nem sokára Marcus vigyorgó pofáját láttam meg és már tudtam,hogy molesztálni fog. 

-Szia Hercegnő. -röhögött az arcomba majd rám ült lovagló pózba és semmi figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Csak könyörgöm ne legyek tőle terhes. Ahányszor láttam szerencsére mindig volt rajta óvszer.

Miközben bennem mozgott a melleimet harapdálta és a kezével a hajamat tépte ösztön szerűen sikítottam. Sötétedne el minden előttem,hogy ne tudjam mit művel... 

Egyre hangosabbak nyögött és káromkodott majd kihúzódott belőlem és arcomba spriccelt.

Hogy tépné le valaki azt a nyomorult farkát. 

-Na jó kislány jöjjön a kis szíj barátunk hát ha felébredsz tőle. -vette el az ágyról a szíjat. 

-Miért csinálod ezt? Nem kínoztál már eleget? -zokogtam fel de ő csak elkezdett náspángolni azzal a durva szíjjal amitől már annyi fájdalmat kaptam.

Ahogy egyre nagyobbakat csapott úgy kezdett belőlem kifogyni a levegő,próbáltam erős maradni de már nem tudtam miért. Ashton ezek után biztos lefog nézni és undorodni fog tőlem. És azért meg minek életben maradnom? A szemem már lecsukódott amikor éles szirénázást hallottam és kiabálást.

-Marcus rohadt életbe rendőrök. -halottam Cara sikítását majd ajtó csapkodást hallottam és kiabálásokat. Hirtelen kicsapódott az ajtó és Ashton lépett be rajta arca elvolt torzulva a dühtől a keze ökölbe volt szorítva és a szeme villámokat szórt. Nem bírtam rendesen kinyitni a szememet de azt láttam ahogy Marcus menekülni próbál de Ashton elkapja és a falhoz taszítja és lekever neki amitől Marcus  földre rogy.

-Kicsim! -hallom Ash rémült hangját de a szememet már alig bírom félig nyitva tartani. -Maradj velem! Minden rendben lesz itt vagyok! Csak ne hagyj magamra kérlek. -érzem a könnyeit ahogy végigfolynak a testemen és gyengéden pofozgassa az arcomat,hogy maradjak ébren.Itt van! Értem jött.

-Hát tényleg szeretsz. -folytak le a könnyeim és Ashton szemébe próbáltam nézni. -Értem jöttél. -zokogtam fel de a sírásom köhögésbe fulladt és már alig kaptam levegőt. -Nem kapok levegőt Ash. -kapkodtam nehezen a levegőt. 

-Hívjon már valaki  mentőt a rohadt életbe! -üvöltött Ash és a kezemet szorította. -Tarts ki. Itt vagyok minden rendben lesz mindjárt itt lesznek az orvosok. -simította végig az arcomat. -Jöjjön már valaki a büdös életbe! Nem veszíthetlek el! Tartsd nyitva a szemed kicsim! -pofozta az arcomat de a szemhéjam egyre nehezedett és végleg lecsukódott. Eddig bírtam erős maradni. 

-Cherry,nem hagyhatsz itt!- kiabált és lassan már semmit se láttam se hallottam csak én voltam és a sötétség.