64.rész
Elérkezett ez a rész is...még egyet tervezek és befejeztem ♥♥♥Köszönöm,hogy velem tartottatok egészen idáig... nem mondok tósztot mert úgy is jön még a búcsú... :D ♥♥ Jó olvasást :*
...1 évvel később...
A fürdőszobában várom a terhességi teszt eredményét ugyan is a napokban olyan tüneteket ismertem fel magamon amik arra utalnak. Ashtonnal pedig semmit nem szeretnénk jobban mint egy közös babát.
Tudom,hogy kell idő amíg megjön az eredmény de kikészülök. Eddig az egy csík már megjelent... és 1 perc elteltével megjelent még egy... Terhes vagyok!!!
Örömömben felsikítottam mire Ashton ront be nagy szemekkel majd meglátta a kezembe a tesztet.
-Pozitív? -derült fel az arca mire elmosolyodtam,csodás apa lesz.
-Apa leszel. -sikítottam el magamat mire örömébe felkapott és elkezdett forgatni a levegőbe.
-Végre! Miénk lesz a legőrültebb poronty.-fektetett le az ágyra és felém mászott.
Elkezdte csókolni a nyakamat a keze pedig felfedező útra indult amikor a gatyámnál volt belenyögtem a hajába.
-Ejnye Irwin máris ötös ikreket akarsz?-röhögtem fel mire bambán rám nézett.
-Amíg tőled van addig akár mennyi kölyök jöhet. -mosolygott és újra a nyakamnak esett de hirtelen lepattan rólam.
-Pillanat. -kiáltotta és kirohant a szobából mire én kérdőn néztem utána.
Hallottam,hogy valamiket össze vissza dobál majd sikeresen fel kiállt és vissza tér a szobánkba.
-Tudod,hogy sosem voltam az alkalmas idő királya. De legalább elmondhatod majd,hogy téged ilyen körülmények között kértek feleségül. Cherry Roberts hozzám jössz feleségül? -majd kinyitotta a kis dobozt amibe egy gyönyörű gyűrű fénylett én pedig szóhoz sem jutottam.
Ashton ott térdelt előttem és várta a válaszomat én pedig szélesen elvigyorodtam.
-Igen. -sikítottam majd rávetettem magamat Ashtonra amitől szépen hátra estünk a szőnyegen de csak nevetésben törtünk ki.
-A rohadt életbe Cherry a feleségem lesz.- kiáltott fel majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt amit akartam volna csodálni de Ashton csókja elvetette ezt a tervemet.
-Senkin se állna szebben. -csókolta meg a kézfejemet majd felemelt a karjába majd letett az ágyra és folytatta amit elkezdett.
-Ugye tudod,hogy ha megszületik a gyerek nem csinálhatjuk kedvünkre? -röhögtem fel.
-Ezért fogjuk kilenc hónapig minden nap csinálni. -hintette be csókokkal a hasamat ami csikizett.
-Hát úgy érzem lesznek Irwin kölykök. -röhögtem majd többet nem szóltunk csak átadtuk magunkat az élvezetnek.
...
Az esküvőt egy hónap múlva tűztük ki amíg könnyebb rám esküvői ruhát találni és nem kosárlabda hassal kell az oltár előtt állnom.
Sophie aki persze azóta már boldog kapcsolatban él Luke-al visítva fogadta a hírt és a nyakamba ugrott. A srácok minden lépésemet annyira figyelik,hogy már csak nevetek rajta. Ha egy kis kődarab van az utamba máris viszik el az utból és morgolódnak,hogy eleshettem volna. A szüleim nagyon aranyosak mindenben támogatnak és segítenek és a munkát is csak a második helyre rakták első lett nekik is a család. És persze Ashton családja is... Harry úgy örül a kisbabának mintha az övé lenne. :D Lauren is nagyon sokat segít akár tervezni vagy csak ha szükségem van valamire. Igazán elmondhatom,hogy minden helyre jött és igenis boldog vagyok amit 2 évvel ezelőtt nem mondhattam volna el amikor abban a házban szenvedtem.
Azt a 3 rohadékot rácsok mögé juttatták de nem is érdekel mi van velük... oda valóak igazán...
Nagyon izgatott vagyok mivel ma választunk ruhát vagyis 1 hét múlva esküvő...
Sophieval a nyomomban nyitogatunk be az esküvős üzletekbe...olyan átéléssel nézegeti Sophie a ruhákat mintha magának keresgetne... nem sokára arra is sor fog kerülni az biztos.
Amikor kiléptem az öltözőből Sophie először meg se tudod szólalni.
-Bámulatosan nézel ki. Férjhez akarok menni.Kell ilyen ruha!-ugrált mire én csak nevettem.
Megnéztem magamat a tükörben és elégedetten mosolyogtam. Azt hiszem ha Ash ebben lát meg az oltárnál és ebben kell kimondanom a boldogító igent tökéletes lenne...
Az eladó igazított még ahol esetleg kellett majd megköszöntük és megvettem a ruhát amit mint a babona szerint Ashton nem fog láthatni a nagy napig.
Ha erre gondolok görcsbe rándul a gyomrom az izgalomtól.
Összekötöm azzal az emberrel az életemet akit imádok és magam mellett akarok tudni amikor megöregedünk.
~A nagy nap~
-Nyugi már! Mit parázol? -röhögött ki Soph amikor már 10x tört rám az idegességi roham.
-Nem röhögnöd kéne hanem megnyugtatnod. Majd ha te is az esküvőd előtt leszel és ideges leszel én is ki foglak röhögni. -mordultam rá.
-Haragszom mivel nem lehet egyben a pap a tanú a koszorúslány... cöh.-majd mikor egybe néztünk elkezdtünk nevetni.
-Biztos felnőttem az esküvőre? -töröltem le a könnyeimet.
-Ezt nem korban mérik. -kacsintott rám mire elismerően bólintottam.
Tudjátok mit érzek,hogy itt állok a templom előtt és várom,hogy felcsendüljön az orgona?
Sikítási rohamot...görcsöket.... Apa bátorítóan rám mosolyog amit viszonoznék de csak vicsorgás lett belőle...
Felcsendült az orgona... Cherry te jössz ez életed nagy napja mindig is erre vártál ne késlekedj...beszélgettem magammal mire apa elkezdett húzni.
-Gyere már. -nevetett mire mérgesen rá néztem.
-Kitörjem a sarkát a cipőnek? -mérgelődtem de amint kinyílt a templom ajtaja a szám fülig ért.
Lauren,Sophie és még 2 barátnőm volt a koszorúslány akik bőszen dobálták a rózsa szirmokat. Egyem meg Sophiet sír...
Első sorban ülnek a fiúk és a szülők majd apa rám mosolyog és elenged így magam sétálok fel az oltárra. Ashton bársonyos édes tekintete olyan mint amikor belé szerettem. Ugyan azt az embert látom mégis teljesen más. A férjemet. A gyerekem apját.
Biztatóan rám mosolyog amit vigyorogva viszonzok... már megint kezdem.
A pap csak mondja és mondja de Ashtonnal csak egymás szemébe nézve állunk ott és úgy érezzük,hogy csak ketten vagyunk. Miután esküt teszünk gyűrűk is felkerülnek a kezünkre majd jön a kedvenc részem a... csók. Tudnátok milyen jól csókol megértenétek a lázamat.
-Megcsókolhatjátok egymást. -mosolyog a pap mire Ashton felém fordul majd felkap és úgy részesít a legédesebb legszebb legizgalmasabb csókban.
-Cherry Irwin a feleségem. -kiálltja amikor elválunk majd felkap és rohanni kezd velem ki a templomból mire én csak kacagok.
-Életem értelme. És nem sokára ez a kis jövevény is az életünk része lesz. -simít végig a hasamon.
-Alig várom. -csókolom meg majd felpattanunk a hintóra és kiabálva integetünk a tömegnek akik kijöttek utánunk és csak nevetve néznek minket.
