Új blog!!!

Új blog!!!

Tralala!!! Húhaaaaa... annyira aranyos volt tőletek,hogy megírtátok a blog végén a véleményetek!!! Szívhez szóló volt és büszke lehetek magamra,hogy ilyen aranyos olvasóim vannak... ♥

Nagyon jól esett minden szó...Köszönöm. ♥

Barátnőm kérésére írok neki egy blogot (Luke ff) ...szülinapra. Úgy döntöttem a sok blog közül amit elkezdtem titokba a nyáron ezt fogom folytatni ha sikerül... Kérlek ha tetszik a történet és érdekelne a folytatás írjátok meg!!! Tessék itt a link ahol bombázhattok :D Ha tetszik iratkozzatok is fel igazán jól esne!!! ♥♥♥ Remélem nem okozok csalódást!!! ♥♥♥

 Imádlak titeket!!! ♥ Ezennel innen búcsúzok!!! :( ♥

http://happybirthdaytoyouuuu.blogspot.sk/2015/08/0resz.html

Lilly!

65.rész

Hey Manócskáim!!! Sajnálom magam is,hogy elérkezett ez is,hogy vége... de hisz ahogy mondják mindennek vége szakad egyszer... igazán szerettem ezt a blogot mert bele tudtam magamat élni Cherry szerepébe... Bár szerencsére nekem nem kellett átélnem azt amit neki (bár Ashtonnal való történéseket igen is átélném: 69) de tökéletesen eltudtam képzelni milyen rossz lehet. Remélem áttudtam adni és ti is átérezhettétek. Remélem sok nevetés, sírást, idegeskedést okoztam a blogommal de összességében boldogan tekintettek vissza a blogra... Köszönöm...Köszönöm,hogy nap mint nap velem tartottak az izgalmas részektől az unalmas ásítozós részekig amikor úgy gondoltátok esetleg mikor lesz már vége? Köszönöm,hogy nem voltatok restek megírni a véleményeteket amivel annyi erőt adtatok az íráshoz...Köszönöm,hogy velem és a szereplőkkel izgultatok... Nagyon sokat jelent... ♥ Imádlak titeket amit már annyiszor megírtam,hogy már a könyökötökön jön ki. Legyetek jók olvassátok élvezettel az utolsó részt...♥♥♥ 

...2 év múlva...

A hercegnőnk ma ünnepli a második szülinapját amit már nagyon vár... Ashtonnal díszítjük a házat míg megkértük a srácokat,hogy ami kell még vegyék meg míg Sophie vigyázz Lillyre.

-Elhiszed ezt.- súgta a fülembe Ash majd átölte hátulról a derekamat.

-Mit?- tettem a hülyét de tudtam mire gondol.

-Hogy annyi baj és fájdalom után már a második kis porontyunkat várjuk. -simított végig a hasamon és puszit lehelt a nyakamra amitől még mindig libabőrös leszek.
-Tényleg minden helyre jött. Köszönöm,hogy kitartottál mellettem. -fordultam felé és lágyon szájon csókoltam.
-Ahogy te mellettem. -hajolt hozzám majd a csengő zavart meg minket.
-Sziasztok.- szaladtam oda a srácokhoz akik szoros ölelésbe fontak.
-Gyere velem. -kapott a kezem után Luke és elhúzott,hogy ne lássanak.
-Szerinted tetszeni fog Sophienak? -mosolygott rám Luke amikor kinyitotta a gyűrűs dobozt.
-Gyönyörű. -sikítottam fel és szorosan átöleltem. -Mikor teszed meg? -kérdeztem nagy szemekkel.
-Nem úgy mint Ash nyugi. -mondta büszkén mire felnevettünk.
-Amúgy imádni fogja,jó döntés. -kacsintottam rá majd elvégeztük a maradék simításokat.
Nem sokára csöngettek ami azt jelenti megjöttek. Gyorsan ajtót nyitottam majd Lilly a nyakamba is ugrott.
-Anya. -kiáltott és átölelt és nyomott puszit az arcomra.
-Bogaram. -ölelgettem meg és közben adtam Sophienak is puszit.- Köszönöm,hogy vigyáztál rá. -mosolyogtam a barátnőmre aki csak felnevetett.
-Erre a tündérre bármikor. -majd ő is üdvözölte a fiúkat és Lukehoz bújt... annyira cukik.
-Lillym most felmegyünk átöltözni jó? -adtam puszit a kislányomnak aki apja karjában nevetgélt.
-Jó.- ugrott ki Ash karjából és megfogta a kezemet és ugrálva felmentünk a szobájába.

Lilly

-Boldog Születésnapot Hejcegnő!!! -kiáltottuk egyszerre amikor leértünk a lépcsőn,és szándékos pöszén mondtuk ahogyan ő is mondani szokta.
Amikor Lilly elkezdett ugrálni az örömtől és egészében megcsodálta a díszítést látszott rajta,hogy nagyon tetszik neki. Minden rózsaszín,fehér,pöttyös színen és mintán működött.
-Boldog Szülinapot kicsikém. -kapta fel az apja mire hangosan nevetett Lilly és nyomott egy puszit az apja majd a mi arcunkra és jöttek sorba a többiek.
-Lilly mosolyogj a kamerába. -nevetett Cal mire Lilly bele csücsörített de az minden volt csak nem mosoly. Mind jót nevettünk a képen sőt még a kis fotogénnek is tetszett.
-Mikey bácsi jovacskázunk?-nézett a tökmag nagy szemekkel Mikera aki csak nevetve a hátára vette és elkezdett vele szaladgálni a házban.

Amikor Michael elfáradt leültünk felszeletelni a tortát de előtte elfújta Lilly a gyertyákat.
-2 éves lettél te kisördög. -nevetett Ash és elkezdte csikizni Lillyt aki elkezdett tőle csuklani.
-Apuci tudod,hogy utálok csukjani. -vágta be a durcit de máris megenyhült a szíve amikor Ash is úgy tett mintha csuklana. Lilly elkezdett az apján nevetni amitől ő még jobban csuklott... A többiekkel már a szemünket törölgettük a nevetéstől... Igen soha nem leszünk normális család de nem is akartam olyat... az átlag nekem unalmas.
Majd később csatlakoztak a nagyszülők is és beálltunk egy nagy családi fotóra ami azzal lett elrontva,hogy Ash elkezdett tényleg csuklani...
-Gyere ide te félnótás. -nevettem és oda húztam magamhoz Asht,hogy addig is tömve volt a szája a nyelvemmel.  Végül is nem is lett borzasztó kép...

Új blog??? Igen...gondoltam rá... van is készülőben... kifogom tenni és ti megírjátok mekkora rá az érdeklődés azon kívül meglátom suli mellett mennyi időm lesz... lehet,hogy csak a szünetekben tudnék írni... majd eldől... Ma még posztolom az új blogot a fb csoportba és ide aki esetleg nincs benne. (https://www.facebook.com/groups/836963519695856/) 

Hey! We are happy!!!

64.rész

Elérkezett ez a rész is...még egyet tervezek és befejeztem ♥♥♥Köszönöm,hogy velem tartottatok egészen idáig... nem mondok tósztot mert úgy is jön még a búcsú... :D ♥♥ Jó olvasást :*

...1 évvel később...

A fürdőszobában várom a terhességi teszt eredményét ugyan is a napokban olyan tüneteket ismertem fel magamon amik arra utalnak. Ashtonnal pedig semmit nem szeretnénk jobban mint egy közös babát.

Tudom,hogy kell idő amíg megjön az eredmény de kikészülök. Eddig az egy csík már megjelent... és 1 perc elteltével megjelent még egy... Terhes vagyok!!!

Örömömben felsikítottam mire Ashton ront be nagy szemekkel majd meglátta a kezembe a tesztet.

-Pozitív? -derült fel az arca mire elmosolyodtam,csodás apa lesz.

-Apa leszel. -sikítottam el magamat mire örömébe felkapott és elkezdett forgatni a levegőbe.

-Végre! Miénk lesz a legőrültebb poronty.-fektetett le az ágyra és felém mászott.

Elkezdte csókolni a nyakamat a keze pedig felfedező útra indult amikor a gatyámnál volt belenyögtem a hajába.

-Ejnye Irwin máris ötös ikreket akarsz?-röhögtem fel mire bambán rám nézett.

-Amíg tőled van addig akár mennyi kölyök jöhet. -mosolygott és újra a nyakamnak esett de hirtelen lepattan rólam.

-Pillanat. -kiáltotta és kirohant a szobából mire én kérdőn néztem utána. 

Hallottam,hogy valamiket össze vissza dobál majd sikeresen fel kiállt és vissza tér a szobánkba.

-Tudod,hogy sosem voltam az alkalmas idő királya. De legalább elmondhatod majd,hogy téged ilyen körülmények között kértek feleségül. Cherry Roberts hozzám jössz feleségül? -majd kinyitotta a kis dobozt amibe egy gyönyörű gyűrű fénylett én pedig szóhoz sem jutottam.

Ashton ott térdelt előttem és várta a válaszomat én pedig szélesen elvigyorodtam.

-Igen. -sikítottam majd rávetettem magamat Ashtonra amitől szépen hátra estünk a szőnyegen de csak nevetésben törtünk ki.

-A rohadt életbe Cherry a feleségem lesz.- kiáltott fel majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt amit akartam volna csodálni de Ashton csókja elvetette ezt a tervemet.

-Senkin se állna szebben. -csókolta meg a kézfejemet majd felemelt a karjába majd letett az ágyra és folytatta amit elkezdett.

-Ugye tudod,hogy ha megszületik a gyerek nem csinálhatjuk kedvünkre? -röhögtem fel. 

-Ezért fogjuk kilenc hónapig minden nap csinálni. -hintette be csókokkal a hasamat ami csikizett.

-Hát úgy érzem lesznek Irwin kölykök. -röhögtem majd többet nem szóltunk csak átadtuk magunkat az élvezetnek.

...

Az esküvőt egy hónap múlva tűztük ki amíg könnyebb rám esküvői ruhát találni és nem kosárlabda hassal kell az oltár előtt állnom.

Sophie aki persze azóta már boldog kapcsolatban él Luke-al visítva fogadta a hírt és a nyakamba ugrott. A srácok minden lépésemet annyira figyelik,hogy már csak nevetek rajta. Ha egy kis kődarab van az utamba máris viszik el az utból és morgolódnak,hogy eleshettem volna. A szüleim nagyon aranyosak mindenben támogatnak és segítenek és a munkát is csak a második helyre rakták első lett nekik is a család. És persze Ashton családja is... Harry úgy örül a kisbabának mintha az övé lenne. :D Lauren is nagyon sokat segít akár tervezni vagy csak ha szükségem van valamire. Igazán elmondhatom,hogy minden helyre jött és igenis boldog vagyok amit 2 évvel ezelőtt nem mondhattam volna el amikor abban a házban szenvedtem. 

Azt a 3 rohadékot rácsok mögé juttatták de nem is érdekel mi van velük... oda valóak igazán...

Nagyon izgatott vagyok mivel ma választunk ruhát vagyis 1 hét múlva esküvő...

Sophieval a nyomomban nyitogatunk be az esküvős üzletekbe...olyan átéléssel nézegeti Sophie a ruhákat mintha magának keresgetne... nem sokára arra is sor fog kerülni az biztos.

Amikor kiléptem az öltözőből Sophie először meg se tudod szólalni.

-Bámulatosan nézel ki. Férjhez akarok menni.Kell ilyen ruha!-ugrált mire én csak nevettem.

Megnéztem magamat a tükörben és elégedetten mosolyogtam. Azt hiszem ha Ash ebben lát meg az oltárnál és ebben kell kimondanom a boldogító igent tökéletes lenne...

Az eladó igazított még ahol esetleg kellett majd megköszöntük és megvettem a ruhát amit mint a babona szerint Ashton nem fog láthatni a nagy napig.

Ha erre gondolok görcsbe rándul a gyomrom az izgalomtól.

Összekötöm azzal az emberrel az életemet akit imádok és magam mellett akarok tudni amikor megöregedünk.

~A nagy nap~

 -Nyugi már! Mit parázol? -röhögött ki Soph amikor már 10x tört rám az idegességi roham.

-Nem röhögnöd kéne hanem megnyugtatnod. Majd ha te is az esküvőd előtt leszel és ideges leszel én is ki foglak röhögni. -mordultam rá.

-Haragszom mivel nem lehet egyben a pap a tanú a koszorúslány... cöh.-majd mikor egybe néztünk elkezdtünk nevetni.

-Biztos felnőttem az esküvőre? -töröltem le a könnyeimet.

-Ezt nem korban mérik. -kacsintott rám mire elismerően bólintottam.

Tudjátok mit érzek,hogy itt állok a templom előtt és várom,hogy felcsendüljön az orgona?

Sikítási rohamot...görcsöket.... Apa bátorítóan rám mosolyog amit viszonoznék de csak vicsorgás lett belőle...

Felcsendült az orgona... Cherry te jössz ez életed nagy napja mindig is erre vártál ne késlekedj...beszélgettem magammal mire apa elkezdett húzni.

-Gyere már. -nevetett mire mérgesen rá néztem.

-Kitörjem a sarkát a cipőnek? -mérgelődtem de amint kinyílt a templom ajtaja a szám fülig ért.

Lauren,Sophie és még 2 barátnőm volt a koszorúslány akik bőszen dobálták a rózsa szirmokat. Egyem meg Sophiet sír...

Első sorban ülnek a fiúk és a szülők majd apa rám mosolyog és elenged így magam sétálok fel az oltárra. Ashton bársonyos édes tekintete olyan mint amikor belé szerettem. Ugyan azt az embert látom mégis teljesen más. A férjemet. A gyerekem apját.

Biztatóan rám mosolyog amit vigyorogva viszonzok... már megint kezdem. 

A pap csak mondja és mondja de Ashtonnal csak egymás szemébe nézve állunk ott és úgy érezzük,hogy csak ketten vagyunk. Miután esküt teszünk gyűrűk is felkerülnek a kezünkre majd jön a kedvenc részem a... csók. Tudnátok milyen jól csókol megértenétek a lázamat.

-Megcsókolhatjátok egymást. -mosolyog a pap mire Ashton felém fordul majd felkap és úgy részesít a legédesebb legszebb legizgalmasabb csókban.

-Cherry Irwin a feleségem. -kiálltja amikor elválunk majd felkap és rohanni kezd velem ki a templomból mire én csak kacagok.

-Életem értelme. És nem sokára ez a kis jövevény is az életünk része lesz. -simít végig a hasamon.

-Alig várom. -csókolom meg majd felpattanunk a hintóra és kiabálva integetünk a tömegnek akik kijöttek utánunk és csak nevetve néznek minket.

Dead baby

63.rész

Mit mondhatnák még? :D Kifogytam :D... hálásan köszönöm,hogy velem tartottak és a szereplőkkel a blog végéig...igen nos mivel itt a suli a nyakamon ma úgy gondoltam befejezem ezt a blogot... Szerintem még egy kettő rész lesz és vége... Sajnos a 70.rész amint látom nem lesz meg de szerintem elég ez a rengeteg rész :D Nagyon szeretlek titeket köszönöm a komikat nagyon jól esnek♥♥♥ És ne haragudjatok,hogy befejezem de most az új sulira szeretnék majd koncentrálni... <3 Jó olvasást!!

-Ash kérlek beszélj.- fogtam meg a kezét amikor láttam,hogy tisztára máshol jár már. Üres tekintettel,szomorú arccal nézett rám. Megrémültem. 

-Hallgass végig. Csak ha befejeztem akkor szólj hozzá rendben? -nézett a szemembe engem pedig a hányinger kerülgetett... Most jön az a rész amikor közli,hogy elhagy nem tudja tovább folytatni velem? Hogy sokat gondolkozott amíg kómában voltam és rájött,hogy már nem szeret?

Nem álltam készen erre de ha mást akar mondani arra se...túl gyenge voltam de tudnom kell miről van szó...csak bólintottam,hogy figyelek.

-Amíg kómában voltál az orvosok sokat műtöttek téged, a vágásokat a belső vérzéseket helyre tudták hozni de viszont a baba meghalt... -szünetet tartott a szemem pedig kikerekedett mert nem hittem el,hogy tényleg azt hallottam-e amit mondott. -Volt a méhedbe egy kisbaba de nem tudták megmenteni mert az ütések nem csak neked ártottak de a picinek is. És ő sajnos nem élte túl. -a mondandó végén Ash lehajtotta a fejét én pedig a sokktól beszélni de levegőt se kaptam. Volt egy gyerekem egy olyan embertől akit gyűlöltem és meg is ölte. Még csak arról se tudtam,hogy a hasamba növekszik egy gyermek aki mostanra halott. 

Ashton az arcomat fürkészte majd magához ölelt én pedig fájdalmasan zokogni kezdtem. Az az ember nem csak egy pszichopata hanem egy gyilkos is...

Volt bennem egy élet. De csak volt. Megölték... Még a világra se jöhetett. Annyira fájt...

-Megölték a babámat. -zokogtam Ashton vállába. Nem érdekelt,hogy attól az embertől van de az enyém volt ugyan úgy. Én neveltem volna és talán Ashton...

-Shhh. Itt vagyok. Együtt túl vészeljük ezt a helyzetet is. -nyomott puszikat a fejemre.

-Köszönöm. -suttogtam a fülébe majd lassan álomba sírtam magamat.

Nem tudom mennyit aludhattam de sokkal kipihentebbnek éreztem magamat. Szörnyű álmom volt. 

És elmeséltem Ashnak aki ott ült hűségesen mellettem és szorongatta a kezemet.

-Kicsim az nem álom volt. Ez a kegyetlen valóság. -simogatta az a kezemet. Szóval azt nem álmodtam. -De kint várnak olyanok akik már mindennél jobban látni szeretnének. -mosolygott rám Ash szelíden mire elmosolyodtam ha a barátaimra gondoltam. Ash kiszólt nekik majd mind egy csorda berohantak hozzám piros karikás duzzadt szemekkel és rám vetették magukat.

-Azért még levegőt kapjak. -nevettem mire kicsit engedtek és rám néztek.

-Hihetetlen,hogy amit te túléltél ilyen erős maradtál. Annyira lenyűgöző vagy. -bújt hozzám Sopf. De hiányzott már ez cserfes csaj de ahogy látom szíven ütötte az események. -Tudnád mennyi telefont tettem tönkre. -sóhajtott.

-Jaj Hercegnő. -akart megölelni Luke de a becenév hallatán összerezzentem mert Marcus szólított utoljára így és utálatot érzek a becenév miatt.

-Baj van? -kérdezte rémülten mire megráztam a fejemet.

-Csak rossz emlék. -próbáltam mosolyogni de nem jött össze.

Sokat beszélgettünk láttam,hogy nem akarják felhozni a témát,hogy ne érezzem magamat rosszul...de ha arra a kisbabára gondoltam aki még csak a világra se jöhetett elszorult a torkom...

Remélem nem kell sok idő,hogy újra helyre jöjjek...

Élet vagy Halál?

62.rész

 OMG!!! Fantasztikusak vagytok!!! Nagyon hálás vagyok ezért a sok dicsérő szóért amit kapok tőletek...Annyira jól esik,hogy az hihetetlen...vigyorogva olvasom el őket és a reakciótokat... Annyira aranyos tőletek...Köszönöm...Köszönök mindent a kedves szavakat és,hogy olvassátok...Nem akarok csalódást okozni így a blog végére mert lassan már tényleg a végéhez érünk remélem a 70.rész össze jön. :D  Köszönöm ♥♥♥ Imádlak titeket!Jó olvasást!!!♥♥♥ xoxo :* 

No happy endings??? 

Eszméletemnél voltam még... halottam a kintről beszűrődő hangokat,éreztem,hogy gépekhez vagyok kötve és,hogy kétségbeesetten kiabálnak az orvosok,éreztem,hogy folyamatosan megyünk ebből gondoltam,hogy még nem vagyok kórházban.

-Lélegeztetőt! El fogjuk veszíteni! -halottam egy kétségbeesett hangot és most jutott el igazán,hogy élet és halál küszöbén állok. Most vagy megmentenek vagy elveszít mindenki aki szeret. Amíg abban a házban voltam nem érdekelt már az életem csak  kínok elől akartam elmenekülni akár a halálba. De most,hogy hallom Ash kétségbeesett szavait és hallom ahogy sír életbe akarok maradni...miatta...miattunk. Mint mások is eljátszottam sokszor a gondolattal,hogy Ashton lesz a gyermekeim apja akik miatt éjfélkor fel kell majd kelnünk akik megzavarnak majd ha épp szeretkezni szeretnénk de mindeközben boldog család lennénk és elmondhatnám magamról,hogy Cherry Irwin lettem. És eközben ott lennének a barátaink akik mindig mellettünk álltak és ahogy csak tudtak segítettek és a gondoskodó szüleink. Vajon tudják,hogy a lányuk élet és halál között van?

-Mindenki egyszerre. -hallottam még egy kiabálást majd mind minden este ez is olyan volt mintha elnyomott volna az álom...csak ez lehet,hogy az örök álom világa lesz?

...1 hónappal később...

Éreztem...Hallottam...Éreztem a tapintásokat az illatokat/szagokat... Finom puha ujjakat éreztem egybefonódni az enyémekkel...hát élek?! 

Lassan óvatosan mertem csak kinyitni a szememet és megnézni hol is vagyok... Féltem,hogy mit fogok látni,hogy ki nem lesz mellettem...

Amint kinyitottam a szememet két fájdalomtól csillogó zöld szempárt láttam meg. Itt van. Ő fogja a kezemet. Itt volt mindvégig velem? Meddig lehettem kómába? Minden rendben van most már?

Ash nem szólt csak könnyes szemmel hozzám bújt és szorosan ölelt és cirógatott. Együtt vagyunk újra!!!

-Kicsim! -suttogta és végig simított az arcomon. -Minden helyre jön. Mindent újra kezdünk és minden sérelmet elfelejtünk. Csak mi ketten a világ ellen. -és újra éreztem a csókját. Újra éreztem a puha ajkait a csókjait amivel már annyiszor levegőhöz jutottam. Hevesen csókoltuk és faltuk egymás ajkát, bele túrtam finom hajába és élveztem a pillanatot.

-Megmentettél Ash.- simítottam végig borostás arcán és mélyen a szemébe néztem.

-Te mentettél meg engem. -döntötte a homlokát az enyémnek és szorosabban bújt hozzám.

Majd nyílt az ajtó és ahogy meglátott minket a doki elmosolyodott.

-Hát felébredt csodás. -mosolygott rám mire viszonoztam. Próbáltam kicsit változtatni a helyemen de akkora fájdalom nyilallt belém,hogy néma sikolyt adtam ki amit rögtön észre vettek rajtam.

-Hadd segítsek. -sietett hozzám a doki és segített más formát felvennem. Ashton rémült arcán elmosolyodtam. -Elmondta a hölgynek? -nézett a doki Ashra mire szomorúan megrázta a fejét. Megijedtem. Miről van szó? Miről nem tudok? -Elmondja vagy szeretné,hogy én? -tett fel újabb kérdést a doki mire Ashton újra nemlegesen megrázta a fejét.

-Majd én köszönöm. -bólintott erre a pedig doki távozott.

-Mi van? Baj van? Ash nyögd már ki frászt hozod rám. -motyogtam kétségbeesetten.

-Kicsim én annyira sajnálom. -és újra könnyek áztatták Ashton arcát engem pedig még inkább kerülgetett a szívbaj... Nyögd ki Ash könyörgöm!!!

Die???

61.rész

Tralala!!! Nem tudom,hogy most örülni fogtok a résznek vagy sem de remélem tetszik majd :D 

Nagyon szépen köszönöm a véleményetek nagyon sokat jelentenek ♥♥ Köszönöm,hogy hűen olvassátok a blogomat aminek nem sokára vége!!! Jó olvasást <3 Puszi

Utálom ezt a gazembert,hogy így mutatott meg Ashtonnak. Utálom amit nap mint nap ki kell bírnom ebben a házban. Utálom,hogy tudom,hogy ha Ash nem talál rám nem sokáig bírom. Utálom ezt az egészet. Vajon ha más lenne itt a helyembe tovább bírná vagy már rég feladta volna?

A szíj nyomai, a vágások, amikor seprűvel végig vágnak rajtam mind nyomott hagyott rajtam és a perzselő fájdalom,hogy nem tudok mozdulni kivagyok nekik szolgáltatva iszonyatos.

Most épp egy sarokba félmeztelenül kuporgok és várom az újabb csapást.

A kezeim hátra vannak kötözve a lábam pedig le van szorítva valami kemény tárgyal. Nem sokára Marcus vigyorgó pofáját láttam meg és már tudtam,hogy molesztálni fog. 

-Szia Hercegnő. -röhögött az arcomba majd rám ült lovagló pózba és semmi figyelmeztetés nélkül belém hatolt. Csak könyörgöm ne legyek tőle terhes. Ahányszor láttam szerencsére mindig volt rajta óvszer.

Miközben bennem mozgott a melleimet harapdálta és a kezével a hajamat tépte ösztön szerűen sikítottam. Sötétedne el minden előttem,hogy ne tudjam mit művel... 

Egyre hangosabbak nyögött és káromkodott majd kihúzódott belőlem és arcomba spriccelt.

Hogy tépné le valaki azt a nyomorult farkát. 

-Na jó kislány jöjjön a kis szíj barátunk hát ha felébredsz tőle. -vette el az ágyról a szíjat. 

-Miért csinálod ezt? Nem kínoztál már eleget? -zokogtam fel de ő csak elkezdett náspángolni azzal a durva szíjjal amitől már annyi fájdalmat kaptam.

Ahogy egyre nagyobbakat csapott úgy kezdett belőlem kifogyni a levegő,próbáltam erős maradni de már nem tudtam miért. Ashton ezek után biztos lefog nézni és undorodni fog tőlem. És azért meg minek életben maradnom? A szemem már lecsukódott amikor éles szirénázást hallottam és kiabálást.

-Marcus rohadt életbe rendőrök. -halottam Cara sikítását majd ajtó csapkodást hallottam és kiabálásokat. Hirtelen kicsapódott az ajtó és Ashton lépett be rajta arca elvolt torzulva a dühtől a keze ökölbe volt szorítva és a szeme villámokat szórt. Nem bírtam rendesen kinyitni a szememet de azt láttam ahogy Marcus menekülni próbál de Ashton elkapja és a falhoz taszítja és lekever neki amitől Marcus  földre rogy.

-Kicsim! -hallom Ash rémült hangját de a szememet már alig bírom félig nyitva tartani. -Maradj velem! Minden rendben lesz itt vagyok! Csak ne hagyj magamra kérlek. -érzem a könnyeit ahogy végigfolynak a testemen és gyengéden pofozgassa az arcomat,hogy maradjak ébren.Itt van! Értem jött.

-Hát tényleg szeretsz. -folytak le a könnyeim és Ashton szemébe próbáltam nézni. -Értem jöttél. -zokogtam fel de a sírásom köhögésbe fulladt és már alig kaptam levegőt. -Nem kapok levegőt Ash. -kapkodtam nehezen a levegőt. 

-Hívjon már valaki  mentőt a rohadt életbe! -üvöltött Ash és a kezemet szorította. -Tarts ki. Itt vagyok minden rendben lesz mindjárt itt lesznek az orvosok. -simította végig az arcomat. -Jöjjön már valaki a büdös életbe! Nem veszíthetlek el! Tartsd nyitva a szemed kicsim! -pofozta az arcomat de a szemhéjam egyre nehezedett és végleg lecsukódott. Eddig bírtam erős maradni. 

-Cherry,nem hagyhatsz itt!- kiabált és lassan már semmit se láttam se hallottam csak én voltam és a sötétség.

60.rész

60.rész

Megjöttem Manócskák!!! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki kellemes utazást kívánt!!! A koncert hihetetlenül fantasztikus volt (azóta fangörcsöm van)... Remélem vártátok a megérkezésemet mert ugyanis most újra írni kezdek ♥ Jó olvasást remélem tetszik majd!!! ♥

...1 nap elteltével...

~Ashton szemszöge~

A telefonok ripityára törve hevernek a földön és az idegeink kikészültek. Sophie már felhívta a rendőrséget és az igazgatót is aki még csak azt se tudja ki melyik házban lakik... normális az ilyen?

A rendőrség semmilyen hírrel se szolgál szerintünk még csak utána se jártak a dolognak.

Ha belegondolok,hogy valami baja van a gyomrom összeszűkül a szívem pedig olyan gyorsan dobog,hogy szinte kiugrik...

Amit napokba vettem új telefonom elkezd rezegni,hogy hívnak majd amikor meglátom a kijelzőt Cherry arca ragyog fel és a nevét bűvölöm...hát semmi baja....

-Srácok Cherry hív. -ordibálok ki,de megmondom nekik,hogy maradjanak kint kettesbe akarok vele beszélni.

Amikor fogadom a hívást a torkom össze szorul és nem kapok levegőt... amit láttok az egyszerre rémisztő,ijesztő és megbotránkoztató. Cherr ott fekszik meztelenül egy férfi mellett aki vigyorog rám és Cherry teste pedig tele van vágásokkal,karcolásokkal,sebekkel... a látvány borzasztó. A szemei nem csillognak mint rég csak a fájdalmat látni benne és,hogy mennyire megvan gyötörve...karikásak a szemei és lila foltok vannak alatta. Annyira fáj így látni legszívesebben ordítanék,de egy hang se jön ki a torkomon.

-Mi az hősszerelmes nem bír megszólalni? Így még biztos nem láttad a kis szerelmedet. -röhögött fel a pasas és végig simított Cherr arcán mire ő elfordította így  megláttam nyakán lévő mély vágásokat.

-Te rohadék mit műveltél vele? -kiabáltam és ha tudtam volna át nyúltam volna a képernyőn de ott helyben megfojtom azt a rohadékot.

-Csak egy kicsit játszottunk. -röhögött az én szívem pedig össze szorult... nem csak bántotta hanem akkor valószínűleg meg is erőszakolta.

-Kicsim, minden rendben lesz. Megtalállak csak bírd ki kérlek. -csordult ki a szememből egy könnycsepp mert ha bele gondoltam mit kellett kibírnia minden fájdalomnál rosszabb.

-Ash ha tényleg szeretsz ments meg.Már nem bírom sokáig. -szólalt meg rekedtes hangon majd köhögött és újra megszólalt. -Ha az idő számomra hamarabb lejárna tudd,hogy mindig szerettelek.A részem vagy. -majd hirtelen fel sikított mire ijedtem néztem mi történhetett.

-Mit csináltál te görény? -üvöltöttem mire ugyanúgy csak kajánul vigyorgott.

-A kis barátnőd nem bírja a vágásokat. -röhögött majd lejjebb vitte a kamerát és láttam,hogy csuklójába mélyesztett egy vágást.

-Mit akarsz? Csak mond meg és megteszem de őt hagyd békén. -kiáltottam.

-Ugyan én semmit. Csak szórakozok.Így élem ki perverz vágyaimat -hogy verném be a pofáját azért a vigyorért.- De ne haragudj most mennünk kell. Lenyomok vele még egy menetet csak felhívtunk,hogy tudd minden rendben és megnyugodhassatok. -röhögött fel és ezennel kinyomott. 

-Bántsák ugye? Én megmondtam. -zokogott fel Soph amikor benyitottak és meglátták a lefagyott arcomat.

-Kivel beszéltél? Hol van Cherry? Mit művelnek vele? -kiabált Luke de nem bírtam válaszolni a kérdéseire. Calum elvette a telefont és újra hallgatták és nézték a beszélgetést.

Egy darabig ők is lesokkolva álltak majd az arcuk ráncba szaladt és a tekintetük égette a telefon képernyőjét.

-Elkapom ezt a mocskot de még a szart is kiverem belőle. -kiabált Mike.

-Pakoljatok,Londonba megyünk. -pattantam fel és dobálni kezdtem egy két ruhát a bőröndbe. Meg kell onnan mentenem...nem szenvedhet tovább így is eleget ártottam már neki.