47.rész

47.rész

-Mike! -kiáltottam amikor lecsöpögtetett lekvárral. -Most moshatom ki. -nyögtem fel és szaladtam fel,hogy minél hamarabb kiszedjem.

-Bocsi. -kiáltotta utánam nevetve mire intelligensen csak bemutattam neki.

Amikor leértem mindenkin nagy vigyor ült és engem bámultak. Megijesztettek.

-Igen? -bámultam rájuk.

-Beszéltünk a menedzserrel és azt mondta jöhettek a turnéra. -rázta meg a telóját Cal.

Kicsit még lesokkolva álltam ott majd felsikítottam és Ash nyakába ugrottam majd mindenki körénk gyűlt.
-Most komolyan? Amerikába megyünk? -ugráltunk Sophieval.
-Nagyon úgy tűnik. De pakoljatok mert holnap korán indulunk.- kacsintott Luke mi pedig egy-egy puszival elköszönve a srácoktól szaladtunk haza.
-Anya,apa! A fiúk Amerikába visznek magukkal. -kiáltottam amikor beértem.
-Szia kincsem jó de akkor mi lesz Londonnal? Nem mész? -mosolygott anya nekem pedig lekókadt a mosolyom.

-A fenébe. -sikítottam fel dühösen.
-Kincsem Londonig volna egy heted. Mi volna ha addig Amerikába elmennél a fiúkkal aztán két nappal a biztonság kedvéért haza jönnél, és aztán mennél Londonba... -ajánlotta a megoldást apa mire felragyogott arccal megöleltem.
-Köszi. Imádlak titeket. -tapsikoltam.
Szobámba érve összeszedtem a cuccokat amit akarok vinni majd elraktam őket egy bőröndbe és levittem a nappaliba.
Skype...
-Srácok jó és rossz hírem is van...- kezdtem bele a mesémbe amikor fogadták a hívásomat.
-A rossz részét nem hagyhatnád ki? -nyögött fel Sophie.
-Na szóval megyek veletek Amerikába de csak 4 napot leszek ott. Utána haza kell jönnöm fel készülni Londonra. - daráltam el a szavakat.
-Több mint a semmi. -horgasztotta le a száját Mike.
Elkezdtünk másról beszélni de Ash meg se szólalt egyszer se... csak bámult maga elé vagy engem.
Nem sokára letettük majd a telefonom után nyúltam és tárcsáztam Ash számát. Első hívásomra nem is reagált... nem tetszett ez.

Yourheart: 
Kérlek kicsim vedd fel vagy hívj vissza!!! ♥

Letettem a telefont és arra gondoltam nem fogom siettetni majd csak felhív ha úgy gondolja. De ugye bár ez se jött össze mert minden percbe néztem hátha csak nem hallottam-e és hívott vagy üzent. De semmi. Idegesen kezdtem el kopogtatni az éjjeli szekrényemet majd újra felhívtam... Semmi válasz. A francba nem bírom ezt már tovább... látnom kell.
-Elmentem. -kiáltottam és már ki is viharoztam a házból. Elkezdtem futni egész Ashtonék házáig amit így futva elég hosszúnak tűnik. De nem érdekelt tudnom kell mi baja van. Mit tettem?
Amikor már végre a ház elé értem annyira elfogyott az erőm,hogy úgy éreztem nem fogok bírni becsöngetni... de ha már itt vagyok nem csinálhatom ezt. Beszívtam majd kifújtam a levegőt és falnak dőlve próbáltam normálisan lélegezni...kisebb nagyobb szerencsével. Majd becsöngettem.
-Cherry? Jesszus jól vagy? Lefutottad a maratont? -nézett végig rajtam Lauren akivel elég jó lett a kapcsolatunk.
-Ash...itt..hon van? Beszél..nem kell vele. -fújtam ki a levegőt a szavak között.
-Nincs itthon. Miután kijött a szobájából elrohant idegesen és azt mondogatta,hogy valami rossz fog történni. Nem értettem de hagytam,hogy lenyugodjon. -mondta Lau közben be engedett a házba és öntött vizet is amit hálásan elfogadtam.
-Nemrég Skypoltunk közösen és utána hiába hívtam vagy írtam neki nem válaszol semmire. Aggódok érte.-sóhajtottam amikor leültem a kanapéra.
-Hé nagy fiú van esze. De már elég rég óta elment. És holnap turné. -tördelte az ujjait Lau amiből érzékeltem,hogy ő is aggódik. Ekkor....