39.rész

39.rész

-Sziasztok. -köszöntem a szüleimnek akik szélesen mosolyogtak rám és adtak puszit. Ez nem tetszik... nagyon nem...

-Mi ez a nagy jó kedv? Sikeres ügyfelek? -de tudtam,hogy nem...

-Mivel lassan befejezed a sulit és nem szeretnél egyetemre menni elviszünk magunkkal a következő üzleti utunkra... holnap. -mosolygott apa az arcomra meg ráfagyott -ez mi a szarról beszél- arckifejezés.

-Nagyon jól megtudnád figyelni milyen munka és hamar bele jöhetnél mert adnánk hasznos tanácsokat és látnád milyen munkáról van szó.- mosolygott anya és eltette az egyik poharat a helyére.

-Hogy mi van?- fakadtam ki perces némaság után. -És esetleg abba bele se gondoltatok,hogy nem akarok olyan unalmas felnőtt lenni mint ti,hogy egész nap a gép meg a papírok között ültök és várom a telefon hívásokat és a saját családommal meg nem törődök? Rohadtul nem érdekel, nem megyek veletek és nem fogom azt csinálni amit ti. -kiabáltam.

-De kisasszony... Te így nem beszélhetsz velünk... És eljössz vedd úgy akkor nem is kérdeztünk meg... -vágta hozzám apám. -Ha nem tetszik akkor nem erőszakoljuk rád,de úgy is tetszeni fog.- majd vissza vette a kezébe az újságot.

Dühöngve felszaladtam a szobámba majd bevágtam szerencsétlen ajtót.

Telefonommal a kezembe már hívni is akartam Sophiet,hogy nyugtasson meg de amikor eszembe jutott hol van és kivel nem volt szívem és ezért Luke-ot se. Ashton tuti kiakadna és az nem kell,hogy még ő is kiabáljon.

-Segítsetek srácok. Megőrültek a szüleim. -görnyedtem össze mikor elfogadta a hívásomat Cal és Mike.

-Mi az kislány vagy inkább cica idomár. -mosolygott Cal. Elmosolyodtam szórakozottságukon.

-Szüleim azt hiszik azt akarom majd suli után csinálni amit ők. -dőltem hátra és nyögtem fel.

-Hogy mi? Ez hülyeség,sose bírnád ki azt a munkát. -mondta az igazságot Mike.

-Tudom. De majd biztos azt hiszik családi vállalatot fogunk csinálni. -csaptam a homlokomra. -És üzleti útra akarnak vinni holnap. -mondtam talán az egészben a legrosszabb hírt.

-Ashton tudja már. Kifog akadni. -rázta meg a fejét Cal.

-Tudom. De most mit tehetnék. Elmegyek velük és majd minden nap elmondom mennyire szörnyű unalmas hát ha fel fogják tényleg,hogy engem nem érdekel és le szállnak a témáról. -mosolyodtam el.

-Sok sikert de annyit javaslok ne telefonon mond meg neki. -mondta Mike amikor látta,hogy telefonnal szemezek.

Sóhajtottam majd bólintottam. Írtam neki egy üzenetet.

YourHeart: Szia... beszélnünk kell...személyesen.
MyHeart: Szia... Baj van?
YourHeart: személyesen... parkba 5 perc múlva?
MyHeart: Okéé...
Letettem a telót majd asrácokra néztem.
-Nagyon aggódik. -mosolyodtam el majd elköszöntem tőlük és készülődtem is.

-Mi a baj?-támadott le rögtön az arca gyötört és aggodalmas volt. Megvakartam a fejemet mert nem tudtam hol is kezdjem...