42.rész

42.rész

-Te meg mit művelsz? -estem hátra,hogy minél messzebb legyek tőle.

-Bocs azt hittem te is akarod. -vakarta meg a fejét.

-Képzeld nem mert barátom van. -csattantam fel majd felálltam és otthagytam. 

Dühösen csaptam be az ajtómat és dőltem az ágyra.Reszketett a kezem. Nem térek észhez megcsaltam volna Asht. Hihetetlen... De nem azzal kell törődnöm ami nem történt meg hála istenek.

-Anya haza akarok menni. -rontottam be hozzájuk akik értetlenül néztek rám.

-Baj van? -kérdezte aggódva apa.

-Ha nem vagyok észnél megcsaltam volna Asht. És már nem érzem itt jól magam. -ültem le az ágyra és megnéztem az ő szobájukat is. Nagy,világos, elegáns volt de az enyém akkor is jobb.

-Kincsem a mait még kibírod és holnap már megyünk is. -mosolygott apa mire sóhajtottam mert tudtam úgy se tudom most rávenni.

/Másnap/

Boldogan keltem hisz tudtam nem kell maradnom még egy napot és láthatom a skacokat.

Anya és apa elmentek egy megbeszélést elintézni addig kint sétáltam a parkba amikor Rob megjelent.

-Szia. -köszönt zavartan.

-Helló. -sóhajtottam.

-Figyu ne haragudj a tegnapiért ha tudom,hogy valaki vár rád biztos nem mászok rád. Nem olyan vagyok. Ne haragudj kérlek. -nézett a szemembe és mivel az őszinteséget sugárzott és megbánást elmosolyodtam.

-Nem haragszom. -bólintottam és megöleltem,hogy higgyen nekem.

Elmentünk még egy kicsit sétálni amíg anyáék meg nem érkeztek. Ha Rob nem rontotta el volna tegnap jó barátok lehetnénk de nem sikerült olyan sokat beszélgetnünk.

/Otthon/

Amikor apa le fékkelt rögtön téptem fel a kilincset és futottam ki a srácokhoz akik ott vártak rám kitárt karokkal.

-Srácok. De hiányoztatok. -kiáltottam amikor körbe öleltek a karok.

Amikor elengedtek a fiúk Ashton édes mosolygós arca jelent meg milliméterekre tőlem.

-Hiányoztál Nyuszim. -kapott fel és levegőbe forrtunk össze szenvedélyes csókba.

-Te is Bogyóm. -faltam újra ajkait. Két nap túl sok ezek az ajkak nélkül.

Újra biztonságban éreztem magamat.

-Hogy merészelsz nem otthon lenni az érkezésemre? -mutatott felém szigorúan Soph amikor letett Ash.

Én csak elmosolyodtam és szorosan megöleltem.

-Jaj Husi lesz mit mesélned. -súgtam a fülébe.

-Óh  nem fogsz ma aludni. -nevetett fel.

-Rögtön sejtettem. -vigyorogtam majd megfogta a kezemet és húzott fel a szobámba,

-Holnap találkozunk. -kiáltottam a fiúknak és dobtam egy puszit.

-Szóval? Együtt vagytok? - néztem rá boci szemekkel mire csak felnevetett.

-Még nem. De pontosan tudom most már,hogy szeret még. Annyira édes volt ahogy mindig átölelt a tábortűznél ahogy édes szavakat suttogott a fülembe ahogy a gyerekeknek csináltam az uzsijukat és azok a csókok amikbe részesített awww. -tapsikolt, ahogy elmélyedt az emlékekbe elpirult én pedig ahogy elképzeltem a két szerelmest boldogságtól felsikítottam.

-Szóval együtt vagytok. -nevettem majd megvonta a vállát.

-Úgy is mondhatni. - nevetett.

-De az ágyban légyszi halkan ha mi is ott vagyunk. -nevettem fel mire karon csapott.

-Megszólaltál mi.- nevetett. -Tudok mindent a kis incidensről Ashtonnal. Ha te még nem is beszéltél róla.- mutatott felém a mutató ujjával.

Sophie végül ott aludt  nálam és ahogy megjósoltuk semmit nem aludtunk. Még kirakóst is "kiraktuk"(15 darabosat xd) de Sophie még azon is úgy fel húzta az agyát amikor nem passzolt a darab,hogy fogta és a kezével akkora lendülettel elhajította,hogy az mindenhova szét repült.

-Te pszichopata. Szedd össze. -nevettem és hozzá vágtam egy párnát.

***