1.rész

1.rész

-Cal bácsi. -futottam vigyorogva be Calumék garázsába. Noha Calum utálja hogy bácsizom mivel csak 19 de akkor is amikor az arcára kiül az a kifejezés minden pénzt megér.

-Cherry!!! -pipult be szokásához hívően Cal amin jót kuncogtam.

*Cherry Roberts vagyok 17 éves és életem nagy hajszát élem.  Lázadó énemet nehéz kezelni de 3 legjobb haveromnak  és legjobb barátnőmnek Sophie-nak ez igazán sikerül. Hisz egymás buráját eltudjuk viselni 24 órában akkor szüleimnek nehéz dolguk van-e?  Nem igazán. Imádom őket. Akár csak ők engemet mindig mellettem vannak és segítenek ahol csak tudnak. Minta szülők akik mellett jó felnőni. Bár igaz lázadásomban rájuk ütöttem de azért féken lehet tartani mert tudom hol a határ. De mivel van személyim így én és a haverjaim messzire húztuk meg azt a bizonyos csíkot.
Hisz nem maradunk mindig fiatalok ha a mottónk úgy is hangzik: Élj a mának és úgy mindig fiatal maradsz!
Sydneyben élem zűrös mindennapjaimat barátokkal és persze azzal a kiállhatatlan iskolával. De hé van pozitív oldala is... csak arra még nem jöttem rá hogy mi az... tanáraimmal nincs baj osztálytársaimat is imádom de a tanulás az már nem annyira az én világom de még is elég jó tanuló vagyok mivel azért tartok igényt a jövőmre... szóval ez lenne az a bizonyos pozitívum a suliban...megalapozni a jövőmet...
...Chris. Csak annyit kell róla tudni hogy a pasim. Élsportoló, igazi szívtipró mind ahogy minden filmben így van... a valóságban nekem miért nem lehet egy rocker barátom aki mellett nem érzem annyira idegennek magamat? Chris tényleg aranyos dögös pasi de nem az én világom.Míg én imádom a  rockot, zenélni és baromságokat csinálni ő inkább sportol edz és csajozik. Sophie szívéből utálja mivel mikor velem már együtt volt ő rá is rámászott. Csak egy váll rántással nyugtáztam.
Nem szeretem őt csak van. A sulim szereti össze boronálni azokat a diákokat akik két különböző életet élnek. Ha ránk néznek csak nevetnek mert hé kész röhej. Barátnak szeretem de semmi többnek sose feküdnék le úgy vele mert, hogy a barátom.
Amint már mondtam imádok zenélni, utazni és kimozdulni a szürke hétköznapi napokból.
Ez lennék én.*

-Mielőtt Calum bácsi felrobban hozz nekem légyszi valami piát. -fogta meg a kezemet Luke.
-Itt van. -dobtam felé szórakozottan.
-Tünemény. -csavarta le a kupak tetejét és ivott belőle.
-Az, mint piroskából a farkas. -dőltem le a kanapéra Mike mellé.
-Királylány húzd odébb a popód. -döfködtem Mike-ot mivel nem hagyott elég teret nekem.
-Itt még van bőven hely... Mike paradicsomban. -vigyorgott és arra várt, hogy ráfeküdjek.
-Dőlj odébb Clifford ne szóljak még egyszer.- nevettem majd nem érdekelve oldalba könyököltem mitől felnyögött.
-Az intim pillanatokat légyszi szobán Csucsorietka. -csücsörített Cal.
-Csucsorietka a két bimbód de nem én. -nyújtottam ki rá a nyelvem mire mindenki elkezdett nevetni.
-Na most már én is leakarok feküdni. -nyávogott Luke és senkit sem érdekelve ránk feküdt.
-Te idióta szállsz le a csülkös fenekeddel. -próbáltam ledöfni de persze hogy én estem le a kanapéról így mindenki rajtam vigyorgott. Kac-kac.
-Neked van csülkös feneked kisasszony. -vágott rá Luke akkorát a seggemre hogy lezsibbadt az egész.
Rá vetettem gyilkos pillantásomat majd amikor akartam szívni egy kis friss levegőt neki mentem valaminek... vagyis valakinek...
-Mi van nem látsz a szemedtől? -röhögött a tulajdonos akinek nekimentem. -Ügyifogyi. -gúnyolódott.
-Máskor nézz a szemed elé tapló. -mentem neki vállból és kiviharoztam a kertbe.
-Felrobbanok. -dühöngtem Sophienak aki megjelent előttem a legjobbkor.
-Ashton? -nevetett fel mire kérdőn és rosszallóan ránéztem.
-Honnan tudod? -kérdeztem.
-Láttam bejönni az előbb. És ha ti egy helységbe vagytok ölitek egymást... -nevetett mire megráztam a fejemet.
-Utálom az arrogáns pattanását ami a feje helyett nőtt. -dühöngtem majd amikor lenyugodtam elmentünk inni valamit Sophieval.

I hate you Ashton Irwin!!!