11.rész

11.rész

Ashton szinte az ölemben ült annyira egymás mellé kerültünk. Szívem hevesen dobogott fejem értetlenül zakatolt. Szükségem volt a közelségére. Mintha a rabjává tett volna. De vajon ismer annyira,hogy átlásson rajtam és felfedezze érzéseimet?

Hüvelykujjával simogatta a bőrömet amibe beleborzongtam. Kívántam az érintéseit. 

-Láttad már? -nevetett és ezzel kizökkentett a gondolataimból.

-Persze minden péntek estémet ezzel a a filmmel töltöm. -hazudtam de tudtam,hogy nem hiszi el.

-Akkor már igazán profi lehetsz az ágyban. -nevetett majd elvette a kezét a lábamról. 

-Idióta. -nevettem fel.

-Na jó gyere. -fogta meg a kezemet és húzott fel a kanapéról.

-Csak haverokkal szeretek tv-t nézni a nappaliba. Te pedig nem az vagy. -húzott magával mire én felhorkantottam.

-Kösz. -vágtam hozzá,hogy érezze,hogy megbántott majd hirtelen megfordult.

-Sokkal több vagy mint egy haver. -hajolt olyan közel hozzám,hogy homlokaink össze értek.

Nem szóltam semmit csak mentem utána majd megálltunk egy ajtó előtt amin egy tábla volt azzal a felirattal: Warning!!! 

Ebből arra következtettem,hogy a szobája egy malac ólhoz lesz hasonló de amikor beléptem hamar megcáfolta a gondolatomat mivel rend és kellemes Ashtonos illat fogadott a maga fajta fiús rockos ízlés. A falon poszterek és gitárok lógtak amik nagyon jól mutattak, egy nagy ágya volt ami mellett egy óriási szekrény a másik oldalán komód és a falnak egy nagyméretű kanapé volt nyomva. Az ággyal szemben az asztala volt ahol sok könyv és papír volt szanaszét.

-Wao. -csúszott ki a számból. A plazma tv az íróasztal felett volt az ágyról rá látással.

-Disznó ólat képzeltél? -nevetett mire bólintottam de akkor már én is nevettem.

-Jó sok lány tehette szét már a lábát neked ezen az ágyon. -undorodtam el amikor leült az ágyra.

-Igazából egy se még. -mosolyodott el de én csak kérdőn pislogtam rá.

-Na persze.- nevettem fel.

-Szerinted minek van kanapé a szobámban amikor ezen az ágyon elférne 10 ember? -nézett rám. Igaz volt.

-Vagyis az összes csajt a kanapén döntöd meg? -csodálkoztam el.

-Az ágyam használatára csak annak lesz engedélye aki megérdemli. Azok a csajok akik eddig itt megfordultak eddig egyik se volt az. De veled szívesen kivételt teszek. -vigyorgott mire megforgattam a szemeimet.

-Inkább haza megyek. -fordultam meg de a kezem után kapott.

-Ne. - nézett a szemembe és most a valóságot láttam benne, mintha aggódna,hogy tényleg elmegyek és ez még édesebbé tette.

-Megkímélsz a perverz hülyeségeidtől? -nevettem és most már ő is megkönnyebbült és csak bólintott egyet. 

-De akkor más filmet kell választanunk. -nevetett.Végre egy okos ötlet. -Pillanat. -mosolygott és lerohant a nappaliba.

Addig oda sétáltam ahhoz a szekrényhez ami csak polcozott volt és fényképek és emléktárgyak díszítették. 

Kicsi Ashton, testvéreivel, anyukájával,srácokkal... majd megláttam egyet amin megakadt a szemem és köpni nyelni nem bírtam... Az egyiken én voltam... kezembe vettem a képet és próbáltam emlékezni mikor is készülhetett majd rá jöttem... amikor hatan a parkban voltunk és épp el voltam bambulva... miért van meg neki ez a kép?
-Szereted... -hirtelen meghallottam a hangját majd amikor meglátta mit nézek elhalkult és mögém sétált.
-Tudod nagyon szeretem ezt a képet mert annyira valós. Te tisztára máshol vagy láthatólag valahol mesze és ahol szeretsz lenni és ettől ilyen valós...egyszerű de gyönyörű. -nézte ő is a képet majd az utolsó szónál rám nézett.
Végig simítottam a képen majd vissza néztem Ashtonra.
-Tényleg gyönyörű kép. -pillantottam le ismét a képre de csak rövid időre.
-Nem a kép gyönyörű hanem te vagy gyönyörű, Cher. -fogta meg a kezeimet amik a képet tartották és követelte,hogy rá nézzek. De annyira elbűvölt a szavaival,hogy elvesztem bennük és nem bírtam megszólalni csak elmosolyodtam.
-Nem haragszol érte? -kérdezte én pedig mosolyogva megráztam a fejemet.
-Nem. -mosolyogtam rá.
-Tudod mindig is ilyenek tartottam egy igazi nőt. Ne ugorjon rögtön az ágyamba, álljon ki magáért mégis tele legyen szeretettel és önbizalommal. Igazán szerencsés lesz aki majd a magáénak mondhat.- őszinte mosollyal nézett rám. Legszívesebben ordítottam volna az igazságot, hogy ő kell nekem ő tesz boldoggá és egyedivé. Ő az aki igazi nővé tesz. De nem tehettem.
Nyeltem egy nagyot és nehezen de kimondtam:
-Köszönöm Ashton, én is remélem,hogy megtalálod életed nőjét akiről mindig is álmodtál. -mosolyogtam.
-Nem kell keresnem mert itt áll előttem. -mosolya eltűnt ezzel akarta nyomatékosítani szavai komolyságát. Végül megjelent egy halvány mosoly az arcán és nevetve a megcsóválta a fejét.
-Felejtsd el. Ne haragudj. - engedte el a kezeimet. -Hülyeségeket beszéltem. Talán a húgom túl sok romantikus filmet nézetett meg velem. -nevetett kínosan a szívem pedig összefacsarodott ahogy arra célzott,hogy ezt mind csak mondta és semmi érzelem nincs mögötte. De ahogy a következőket kimondta darabokra hullottam.
-Nem akarod kipróbálni? Soha sem panaszkodtak még rám. -bökött a fejével a kanapé felé.
A szememből elkezdtek hullani a könnyek és tele fájdalommal rá néztem.
-Utolsó szemét láda. -kiáltottam majd ellöktem az utamból és sírva rohantam le a lépcsőn vissza sem nézve. Az ajtót csattanással becsuktam és csak szaladtam de 3 utca után már a könnyeimtől nem láttam semmit így muszáj volt megállnom. Egy ház falánál összerogytam és zokogásba törtem ki.
Hogy lehettem ilyen idióta,hogy egy szavát is elhittem és nem gondoltam,hogy csak azért mondja,hogy utána megfektessen.
-Utállak Ashton Irwin!!! -kiáltottam sírástól elcsukló hangon. -Utállak!!! Érted??? -úgy éreztem ha nem mondom ki felrobbanok tőle.