13.rész

13.rész

-Szia kincsem!- ölel át anya majd apa. Anyának meséltem,hogy van egy fiú... de nem akartam sokat elmondani róla... de így is többet tud a kelleténél... anyai ösztönök.

-Sziasztok. -mosolygok.

-Ugye mindig is elakartál menni Párizsba. -áradozik anya mire én bólintok. -Nem szeretnél velünk jönni egy hétre? Apáddal kaptunk egy ilyen ajánlatot és nagyon örülnénk ha velünk tartanál. -mosolyogtak én pedig felugortam a székből és szorosan megöleltem őket.

-Igen igen igen.- örvendeztem és a legjobbkor jött mivel időre van szükségem.

-Próbáltuk elérni,hogy legalább Sof veled tarthasson de sajnos nem sikerült. -szontyolodott el anya de megráztam a fejemet,hogy semmi baj.

-Hol fogunk lakni? Van program már? Annyira várom már. -tört rám a cunami mire felnevettek.

-Meglepetés. -mosolygott apa. -Menj elköszöni a srácoktól mert egy hétig nem látjátok egymást. -nevetett én pedig már futottam is a telefonomért és szóltam Sofnak,hogy hívja össze a srácokat.

-Megtiltottam, hogy hívják Ashtont. -mondta Sof majd letettük.

Luke házánál beszéltük meg majd amikor beértem én is mind a 4 szempár rám szegeződött.

-Na?? -kérdezték türelmetlenül.

-Párizsba utazom. -sikítottam boldogan.

-Na nee. -esett le Sof álla majd ő is sikításba kezdett. A fiúk is boci szemekkel pislogtak rám. 

Mind gratulált de amikor Luke ölelt át valamiért más volt. Szorosan ölelt mintha félne,hogy kirepülnék az életéből. 

-Miért mész el? És miért nem szabadott Ashtonnak jönnie? -arca szomorú volt. -Mi történt Cher? 

-Már nem szeretnék többet róla beszélni. Ne haragudj. - és a jó kedvem így ment ködbe.

Luke bólintott és átkarolta a derekamat. 

-Mikor indultok? -kérdezte vidáman Sof és ha Párizsra gondoltam újra tele lettem élettel.

-Holnap reggel. De minden meglepetés szóval csak épp ennyit tudok. De még ruháim sincsenek elpakolva szóval mennem is kéne. Nagyon fogtok hiányozni. Nagy ölelés? -nevettem mire mind hozzám bújtak és mint rég egy nagy család ölelgettük egymást.

-Mindent mesélj el. -ölelgetett még Sof.

-Rendben. -nevettem.

-Jó utat kislány. -vigyorogtak rám a srácok.

-Haza már nagylányként jövök. Adios. -intettem majd kiléptem és mentem haza.

~Sopfie szemszöge~

Luke nagyon aggódott Cher miatt mert érezte nincs minden rendben.

-Halljam. -fordult felém Luke majd egy nagyot sóhajtottam és bele kezdtem mert tudtam,hogy nem fog nyugton hagyni.

-A tököm már tele van velük. -szorult ökölbe Luke keze miután elmeséltem. Dühös volt Ashtonra de nagyon. 

Perfect_Oreo_Penguin: Luke elég dühös...

Cher_zümi: Kérlek ne hagyd,hogy miattam veszekedjenek... 

Perfect_Oreo_Penguin: nehéz lesz de mivel a nevem Perfect megoldom... ♥

Cher_zümi: erről van itt szó... :D ♥ 

Perfect_Oreo_Penguin: liba fos a színed... :D

Cher_zümi: neked meg mind a seggem színe... :D

Perfect_Oreo_Penguin: Idióta... :D

Cher_zümi: Nagyeszű... :D

Értelmes üzeneteink Cher-rel. Calum és Mike is nyugtalanok voltak fel-le járkáltak és nem beszéltek egymással.
-Sziasztok. -lépett be a házba Ashton aki most elég sápadt volt.
-Te idióta barom! -ordította le rögtön le Luke Asht aki csak pislogott de olyan érzésem volt,hogy tudja mi van a dologban. -Nem lehetsz ilyen önző,hogy csak a magad érzéseivel foglalkozol. -épp már lendítette volna meg a karját de elé ugrottam.
-Ne Luke. Tudod mire kért meg Cher. Ne tedd! Ha tényleg szereted őt így bizonyítsd. -néztem a szemébe ő pedig leejtette a karját majd felviharzott a szobájába és egy nagy ajtó csapással csapta  be azt a szerencsétlen ajtót.
-Mi baja? -kérdezte dühösen Ashton.
-Az ami mindannyiunknak. Cher miattad ment el. Remélem elérted amit szerettél volna mindannyian gratulálunk hozzá. -löktem mellkasba.
-Nem lehet ilyen nehéz bevallani,hogy szereted. Így csak mindketten szenvedtek. -jött mellém Cal.
-És ne várd,hogy más hozza helyre a hülyeségeidet. Mi max csak segítünk. De ez a te feladatod.
-szólalt meg végül Mike.

~Ashton szemszöge~

Amikor Luke dühösen nekem támadt már tudtam,hogy megint nagyon elcsesztem. De amikor megtudtam,hogy Cher elment teljesen elhagyott minden erőm.Mindent elrontottam azzal,hogy letagadtam az igazságot.Pedig semmit se szerettem volna jobban mint vele lenni és boldognak látni. De mint ez sem sikerül mert miért is sikerülne. Amikor Sof, Calum és Mike lelépett valahogy le kellett vezetnek az energiámat. Össze szedtem maradék erőmet és a falba vágtam a kezemet majd az ütés okozta fájdalomtól a földre rogytam. Ez a fájdalom semmi volt amit bévül éreztem az a lány iránt akit szeretek de elüldöztem.
Bármit is szeretnék helyesen csinálni elcseszem és elüldözöm azt a személyt aki fontos nekem.
Ahogy földön ültem a kezemből csurgott a vér a szemből pedig hullottak a könnyek rájöttem valamire: Ha szeretsz valakit küzdened kell érte ha még úgy is érzed mindent elcsesztél vele kapcsolatosan. Chernek sikerült azt az oldalamat előbújtatni amit annyira védtem ,hogy senki meg ne ismerhesse. De őt nem tántorította el a idióta beszólásaim a perverz vágyaim iránta, mert tudta,hogy ez nem én vagyok. Most pedig itt ülök az a személy nélkül aki elfelejtetné velem ezt az énemet és életet adna egy új boldogabb részemhez.
-Haver helyre fogom hozni. -álltam fel amikor Luke jött le a lépcsőn megduzzadt szemekkel.
-Ajánlom is. -ütötte meg a karomat játékosan majd intettem neki és elmentem.


~Cherry szemszöge~
Repülőből kiszállva rögtön éreztem a változást. Ami körül vett annyira más volt mint otthon.
Igazából mindig is nagyon sokat dolgoztam Franciaország történetével, kultúrájával de most,hogy én is részese lehetek még inkább lenyűgöz.
-Szóval hol fogunk lakni? -kérdeztem izgatottan mert még mindig nem avattak be semmibe.
-Mivel mi ide dolgozni jöttünk és nem tudunk majd sokat veled lenni nagyon örülni fogsz,hogy kivel találkozol újra. -mosolyogtak a szüleim mire én csak kérdőn néztem rájuk. Párizsba vannak rokonaink?
Beszálltunk a bőröndökkel a taxiba majd úgy 20 perc autózás után megálltunk egy hatalmas ház előtt.
Ki é lehet ez a puccos villa? :o
Mivel két bőrönddel nem sikeres kiszállni egy taxiból amikor léptem volna ki az útra szépen kigurultam mivel megbotlottam az egyik táskában. Klassz. Bemutatom Cherry Robertset.
Elkezdtem húzni a ház felé a bőröndöket amikor épp nyílt a ház ajtaja és kilépett rajta egy srác és gondolom az anyja. Amikor egy méterrel közelebb kerültem hozzájuk és jobban láttam őket eldobtam a táskákat és sikítva rohantam hozzájuk.
-Uram isten Dav. -sikítottam és egyenesen a nyakába ugortam aki nevetve megforgatott.
-Mennyit változtál habakukk. Igazi gyönyörű hölgy lettél kisasszony. -nézett rajtam végig.
-Te meg igazi francia casanova lettél öregem. -nevettem és még egyszer átöleltem. Annyira hiányzott amióta elköltöztek Sydneyből.

*David Parker az én legimádottabb fiú unokatesóm aki már 19 éves. 15 éves korábban mentek Sydneyből de igazából sosem tudtam meg,hogy hova mert annyira dühös voltam,hogy elviszik tőlem,hogy nem akartam tudni. Olyan mintha a 3 másik srác mellett a bátyám lenne. Van egy húga aki akkor még csak 2 éves volt most már akkor 6 éves lehet ő a kis Denna. Tündéri kislány mindig is a húgomnak tekintettem. *

Mindenkit végig ölelgettem és annyira jó volt újra köztük lenni.
-Mindent el kell mesélned. -nevettem és belekaroltam Davidbe.
-Először te kezded. -csípte meg a kezemet. Kiskorunkban is mindig csipdestük egymást.
-Hol is kezdjem? -kuncogtam.
-Ha elején kezded tökéletes lesz. -nevetett majd megmutatta a szobámat ami amúgy gyönyörű igazi francia stílusú volt. Letelepedtünk az ágyra és várta,hogy elkezdjem.
Meséltem a srácokról mennyibe változtak,hogy zenélnek a fiúk és nem rég felvettek egy dobost. Itt kicsit megálltam és másra összpontosítottam.
-Nehéz a kapcsolatotok? -fogta meg a kezem,hogy újra rá nézzek.
-Úgy is mondhatni. Igazából tökéletesen jött ez a kirándulás mert csúnyán összevesztünk. -mondtam majd elmondtam kis részletekbe mi történt.
-Tipikus pasi. Szeret téged de fél,hogy te ne így reagálná rá. Valószínűleg amikor elmondta ezt neked biztos nagyon meglepetten néztél rá és így ő azt szűrte le,hogy megijedtél és te nem ezt akarod. És valószínűleg ezért tagadta le az igazságot. Mi se vagyunk sokkal másabbak az érzések terén Cher.
-mosolygott rám amit viszonoztam.
Örülnék ha igaza lenne de ha Ashton nem tesz semmit kettőnk érdekébe én tuti nem fogok. Mondhatni tanultam már a hibáimból.
-Készülj legjobb heted lesz Párizsban. -kacsintott rám majd felrántott az ágyról és már húzott is magával. -Mit szólnál ha bemutatnálak pár barátnak? -mosolygott amikor kiléptünk az utcára majd megfogta a kezemet.
-Azt,hogy ugye nem franciák? -kuncogtam.
-Tudnak angolul. -nevetett Dav majd egy híd elé értünk.
-Salut. Qui est cette jolie fille? (ki ez a csinos lány? -nem tudok franciául fordító segítsége) -egyik srác elkezdett franciául hablatyolni és láttam,hogy rólam beszélnek ezért megrángattam Dav kezét.

-Tolmácsolnál? -vontam fel a szemöldökömet.
-Ah nem lényeges. -nevetett majd leültünk a földre és az ölébe húzott.
-Szereted őket? -mutatott az egyik csaj a pólómra szerencsére tud angolul.
-Nagyon. -mosolyogtam és erre összes csajnak felragyogott az arca és körém gyűltek.
A srácok gördeszkáztak és lökdösték egymást vagy nevettek. Ahogy franciául kiabáltak egymásnak nekem nagyon vicces volt de igazságból dunsztom sincs mit beszéltek.
Felőlem lehordhatták egymást az utolsó seggfejig én azon is nevettem volna csak.
Itt annyira más minden.
-Hé Dav elmegyek sétálni. -mosolyogtam mire bólintott.

~_~

A lány a Szajna partján sétál boldogan.
A fiú magába roskadva bolyong az utcákon és gondolkozik,hogy hozhatná rendbe.
A lány ámulva nézi az Eiffel toronyt és az oda sorakozó embereket akik már alig várják,hogy feljuthassanak.
A fiú magát okolja,hogy most a lány akit szeret nem lehet vele.
A lány kíváncsian hallgatja a furcsa francia akcentust és nevet azon,hogy mennyire más itt minden.
A fiú a köveket rugdossa és reméli,hogy megbocsájt neki a lány.
A lány és a fiú is azon gondolkozik hol ronthatták el ennyire ha ennyire szeretik egymást.

~Cherry szemszöge~
Megálltam egy másik híd közepén és néztem ahogy az Eiffel torony gyönyörű fényei megjelennek a Szajna vízén. Káprázatosan szép volt.
Ashtonnal kellene itt állnom és az első igaz csókunknak megtörténnie.

*-Cher. -szólalt meg egy hang mögöttem. Ezer közül is felismertem volna. Nem mertem megfordulni de végül minden vágyam rá vett és velem szemben állt Irwin. Őszintén mosolygott rám majd tett felém néhány lépést és kezébe vette az arcomat.
Arcával közeledett az enyémhez majd megtörtént a legszebb legédesebb csók köztünk.
-Szeretlek. -simított végig az arcomon amikor elváltak ajkaink. *

Ez valóságnak túl szép is lett volna. A víz felszínét nézve ilyeneken ábrándoztam.
-Cher.- szólt valaki mögöttem. Megfordultam és Dav mosolygott rám. -Jössz? -nyújtotta ki a kezét amit elfogadtam és így indultunk vissza a házhoz.
-Holnap felmegyünk az Eiffel toronyba. Mit szólsz? -kuncogott mert tudta a válaszomat.
-Komolyan? Imádlak. -öleltem át a nyakát majd végig csacsogtuk az egész utat.

Paris♥