16.rész

16.rész

5  csodás napja,hogy a káprázatos Párizsban vagyok a bátyámmal. 5 átkozott nap a paradicsomba nélküle.

Dav tényleg a legjobb vezető, barát és "testvér". Mindig megnevetett amikor látja rajtam,hogy valamiről Ashton jutott az eszembe.

-Erre már szavakat se találok. -hajtom a fejemet Dav vállára akivel egy parkban este Szajna felszínét nézzük és ahogy cikáznak rajta a fények. Ahogy a hajók felkavarják a vízét és a hullámok életre keltik a Szajnát.

-Két napod van csak hátra élvezd. -kacsint le rám.

-Gonosz. -nevetek. -De már hiányoznak a többiek.

-Tudom. Főleg Ashton. -szorítja meg a kezemet.

Egy nagyot fújtam majd felálltam és Davre néztem.

-Nincs kedved egyet úszni? -biccentettem magam mögé.

-Felőlem. -nevetett fel majd elkezdtünk rohanni. Amúgy fogalmam sincs,hogy szabad de mivel Dav is jön csak nem tilos.Bár mindig is imádott a törvények ellenkezőjét csinálni.

A víz elfogadható hőmérsékletű volt így hamar már egymást locsoltuk.

Fél óra után nevetve kiszálltunk és rohanni kezdtünk mivel megláttunk egy zsarut ránk világítani.

-Jöjjenek vissza. -kiabált utánunk mire mi csak nevettünk.

-Menj én lerendezem. -adott puszit Dav majd vissza fordult én meg futottam "haza".

Naplómba a mai nap összes kis emlékét lejegyeztem mint eddig. Mosolyogva csuktam be majd mikor lefürödtem és ágyba bújtam Dav is megérkezett.

-Na megyünk holnap a dutyiba? -nevettem.

-Egész egy éven a sitten fogunk megrohadni .- nevetett majd mellém bújt és átölelt.

/2 nap múlva/

-Amint csak tudsz gyere és hozd magaddal a többieket is. -adta át a bőröndömet Dav.

-Inkább el se megyek. -kuncogtam majd hozzá bújtam. -Amióta elmentél mindig eszembe jutottál,hogy merre lehetsz de most már,hogy tudom talán nyugodtabb leszek.

-Majd én is megleplek titeket Sydneybe. Addig is neten tarjuk majd a kapcsolatot. -ölelt meg olyan szorosan,hogy alig bírtam levegőhöz jutni.

-Szeretlek bátyus. -öleltem meg és adtam neki egy cuppanós puszit.

-Én is téged hugi. -borzolta össze a hajamat majd oda mentem Dennához és felkaptam.

-Aztán vigyázz magadra és Davidre. Sokszor sokkal több eszed van 6 évesen  mint neki 19évesen. -kuncogtam mire nevetve morgott Dav.

-Ez nem vitás.- nevetett Denna. -Vigyázz magadra és hozol nekem Arieltől egy hajtincset? -ragyogott fel a szeme mire mindenki elkezdett nevetni.

-Igen hugi majd este megszerzem neked. -adtam puszit a homlokára majd kisétáltunk az utcára.

Tegnap hosszú esti sétában elbúcsúztam Párizstól és bele véstem a nevemet és Ashton nevét egy fába.

-Add át üdvözletemet nekik. -szorongattuk megint egymást Daviddel.

-Rendben. -bólintottam. 

-Gyere kincsem el ne késsünk. -szólt anya mire elhajoltam és Dav szemébe néztem.

-Menj csak. De amint tudsz gyere is vissza.- mosolygott majd belepuszilt a hajamba.

Ahogy a szüleimmel elindultam én megfordulva mentem végig így láttam Davidet és a családját és tudtam nekik még integetni.

Egészen párizsi lány lettem ebben az egy hétben és még franciául is megtanultam az alapot.

A könnyeim lecsurogtak az arcomról ahogy távolodtam majd a repülőgépben már álomba is sírtam magamat.

-Kérem Önöket,hogy leszálláskor csatolják be a biztonsági öveket. -erre a női hangra keltem és amikor a tudatomig elért,hogy Sydneyben landolunk nem sokára az arcom kivirult és már a szívem majd kiugrott a helyéről.

Kíváncsi vagyok Mike ki bírta-e,hogy nem festette át a haját valami másra.

-Megérkeztünk Sydneybe. -mondta újra a hölgy én pedig már pattantam is ki a székemből.

-Mehetek? -néztem bizakodón szüleimre akik nevetve bólintottak én pedig amikor kinyílt az ajtó mint a rakéta elkezdtem futni.

Nem tudtam,hogy hol állnak ezért kétségbeesetten néztem körbe amikor meghallottam a nevemet.

-Cher. -kiabálta valaki és tudtam,hogy ez Luke.

Megfordultam 90 szögben és elkezdtem rohanni. 

-Srácok. -sikítottam majd egyenesen Luke karjaiba rohantam először aki felkapott és el se engedett.

-Luke!!! -kiabáltak rá a többiek mire nagy nehezen elengedett majd mindenki rám vetette magát.

Annyira hiányoztak. 

Mindenki agyon ölelgetett egy valakit kivéve. Ashton csak ott állt mosolyogva és nézett minket.

-Szia. -mosolygott amikor elengedtek és hozzám lépett. Mosolyogva biccentettem neki majd szorosan a karjaiba zárt. 

Átöleltem a nyakát ő pedig a derekamat szorongatta.

-Ne haragudj Cher ne haragudj kérlek. -suttogta a fülembe mire meleg borzongás futott végig rajtam.

-Nem haragszom Ashton. -súgtam vissza majd eltávolodtam tőle. -De attól még nem csíplek. -nevettem.

-Persze.- vigyorgott. -Verseny? Amelyikünk hamarabb ér a kocsihoz annak elismerjük az igazát. -kacsintott rám mire rá néztem a többiekre.

-Ügyesen szivi. -nevetett Sof majd Calum elkezdett vissza felé számolni... 5... 4...3...2...1

Elkezdtünk Ashtonnal rohanni mint az őrültek. Nekem kell megnyernem!!!

A győztes pedig...