26.rész

26.rész

A reggelek a legrosszabbak. Felkelni a pihe ágyból és tükörbe nézni mint egy szörnyeteg.

De valamiért még is mosolyogva szálltam ki az ágyból és lépkedtem a tükröm elé. A mosolyom levakarhatatlan volt. A szobámban még Ashton finom illata keringet ami amúgy képtelenség de én éreztem. Legalább tudom mit szívtam így korán reggel.

Telefonommal a kezembe felöltözve kiléptem az ajtómon majd le a konyhába ahol Soph nyomta magába a reggelimet(!!!)

-Imádlak de ilyenkor egy kanál vízbe megfojtanálak. - és a fejét bele nyomtam a muffinomba mire elkezdtem nevetni.

-Utállak. -nevetett majd lekaparta az arcáról a muffint.

-Tudom. Nem sokára biliárdozni megyünk a fiúkkal. -vettem el egy almát majd elbúcsúztam apától.

-Jó szórakozást drágám. -szóltak utánam mire intettem és kisiettem Soph után.

-Ez aztán a formás hátsó. -hallottam mögöttem egy füttyentést majd mikor megfordultam Ash vigyorgott rám.

Megint az illat. Megfog vele őrjíteni.

Megjelent a 3 jó madár is majd miután megkapták megérdemelt puszijukat elindultunk Sydney utcáin.

Betértünk a legmenőbb bárba amit nem eldugtak,hogy észre ne vegyék a zsaruk hanem már az utca elejéről lehetett látni a fényeket és a hangos zenét hallani.

Miután sikeresen beengedtek rögtön a bejárat mellett volt két billiárd asztal és mivel az egyik szabad is volt nem mentünk tovább.

A billiárd asztalra jellemző,hogy mindig sokan vannak körülötte általában már nem mindig a józan emberek játsszák le a meneteket.

Soph és én leültünk a kanapéra és onnan néztük a srácokat. Mivel a másik billiárd asztal is felszabadult Luke és Ash elfoglalták.

Ash háttal állt nekem így szemügyre vehettem tökéletes hátsóját. 

Mindig is szerettem nézni ahogy játszanak ahogy a golyó belegurul a lyukba ahogy a neki csattan az ütő a golyónak és ahogy az emberek koncentrálnak,hogy melyik golyót kellene meglökni ahhoz,hogy ők nyerjenek.

Ashton oldalra sétált,hogy a fekete golyót tudja célpontba venni. Lejjebb hajolt a karján az izmai megfeszültek a pólója hozzá tapadt és élesen fókuszált a fekete golyóra. 

A látványtól a szívem hevesebben vert és a számba haraptam.

-Ha ennyire bámulsz csak elrontom. -mondta. Nem nézett rám de érezte,hogy őt bámulom. 

Nem szóltam semmit csak hallottam a pottyanást ami azt jelezte,hogy célba talált a golyó.

És ezzel a játszma lezárult mivel Ashton nyert. Mike és Calum kiabálását hallottuk akik miszerint nem bírják befejezni. 

-A következőbe úgy is én nyerek. -fortyogott Cal.

-Na persze.- nevetett Mike majd újabb menetet kezdtek.

-Gyere játsszunk mi is egy kört. -hallottam Ash hangját de azt hittem Lukehoz beszél.

-Hozzám beszélsz? -néztem fel rá amikor rám bámult. -Én nem tudok biliárdozni. -a nap súlypontja amikor leégetem magamat előtte.

-Akkor megtanítlak. -húzott fel a kanapéról. Vagy még se, lehet, hogy a nap fénypontja?

Soph és Luke elkezdtek kuncogni ugyan is tudják mi volt amikor életembe először a kezembe vettem az ütőt. Tökön ütöttem vele egy helyes srácot aki pont akkor kérte el a számomat de persze,hogy azok után nem hívott. 

-Ash én vigyáznék. -nevetett Luke mire ránéztem gyilkos tekintettel.

-Kuss Hemmings inkább tanulj meg piszoárba pisilni. -vágtam felé egy elégedett vigyort.

Ashton a kezembe adta az ütőt majd megállt mögöttem. A kezemet beállította a golyóhoz majd 

elkezdte sorolni a szabályokat:

-A kezdőlökés során mindegy, hogy melyik célgolyót találod el először, az viszont fontos, hogy a golyók közül legalább 4 golyó falat érintsen, vagy legyen olyan golyó, mely lyukba esik, különben a kezdőlökés hibás.Ha a kezdőlökéskor a fekete biliárd golyó kerül lyukba, az nem számít hibának. De ha viszont a fehéret lököd a lyukba az hibának számít és én következek. -mondta és csak mondta.

-Ash a szabályokat én is tudom. -nevettem fel.

Ashton megfogta a kezeimet majd megmutatta,hogy mozgassam az ütőt. Egyre közelebb volt már hozzám míg végül éreztem ahogy nekem nyomta férfiasságát amitől összeszorítottam a fogaimat nehogy kiadjak egy hangot is.

Ahogy beszélt hozzám a lehelete csiklandozta a nyakamat a szívverésem pedig már az egeket verte.

A kezét levette az enyémről így irányítást adva nekem. A helyzetünkön nem változtatott csak  a keze a derekamon pihent.Kívántam. Minden egyes porcikám kívánta a közelségét.

-Nagyon jól csinálod. -súgta a fülembe és éreztem a hangján,hogy ő is kíván engem.

-Ashton Irwin megtanította a Tehetségtelen Cherry Robertset biliárdozni.- nevetett Soph.

-Haha nagyon vicces. Bagoly mondja verébnek,hogy nagy fejű. -grimaszoltam mivel tudom,hogy most csak nagy a szája de ő se tud játszani.

-Köszi,hogy megtanítottál. -kacsintottam Ashtonra.

-Bármikor ha ennyire a közeledbe lehetek. -mosolygott én pedig pirulásba kezdtem.

-Izé hali nekem most mennem kell nem sokára itt vagyok.- fordult hozzám Cal ócska kifogással majd többiek is sorba kitaláltak valamit,hogy dolguk van. Jól van Irwin ez a te műved.

-El kell mennem pisilni. -fordultam Ashton felé amikor mindenki elhúzott.

-Menj.- nevetett én pedig is el is tűntem.

Gyorsan rendbe szedtem magamat és vártam még egy kicsit mintha elvégeztem volna a dolgomat.

Amikor kimentem Ashton várt rám neki dőlve a falnak karba tett kézzel pimaszul mosolygott rám.

-Mehetünk? -kérdezte mire bólintottam.

Egymás mellett nyugodt léptekkel kisétáltunk az utcára majd amikor messzebb voltunk a bártól elkezdett zuhogni az eső.
-Francba! Gyere, vissza megyünk nehogy megfázz. -fordult felém de én csak elmosolyodtam és megráztam a fejemet.
-Ez csak eső. -nevetek fel és az ég felé fordítva a fejemet elkezdek pörögni és nevetni közben a számba hull az eső.
Ashton csak nevetve nézte a öröm kifakadásom. Boldog voltam. Azt éreztem mint amikor kiskoromba felhőtlenül nevettem és nem érdekelt semmi és senki mit szól.
Nagy lettem korlátokba ütköztem beszólnak megmondják mit,hogy csináljak. Hiányzik a régi gondatlan tetteim amiket következmény nélkül megtehettem.

/Ashton szemszöge/
Annyira gyönyörű volt és valóságos. Ő volt. Maga volt. Elszakadt az élet gondterhelt mindennapjaitól és csak a pillanatnak élt. Ahogy boldog arcát mosták az eső cseppek nevetésre késztetett. Boldog volt őszintén. Ilyen kis másoknak jelentéktelen dolgoknak is tud örülni egyszerűen elvarázsolt. Nevetve oda szaladtam hozzá és felkaptam és megpörgettem az esőben a nevetése mindent betöltött és teljesen elvette az eszemet.

Teljesen átjárta a testemet az a boldogság és gond nélküli érzés amit őt. Mint 2 kis gyerek táncolnak az esőben.
Bele néztem gyönyörűen csillogó szemeibe és végig néztem könnycseppek lehulló arcát majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.
Kezeit nyakam köré csavarta és szenvedélyesen vissza csókolt. És ekkor tudatosult bennem,hogy mind eddig erre várt és ugyan úgy szeretet mint én őt.

/Cherry szemszöge/

A csókja édes volt és szenvedélyes. Az arcunkról lefolytak az esőcseppek így még az is fokozta a mennyei érzést. Úgy csókoltuk egymást mint akik már erre várnak amióta csak megismerték egymást. És ez igaz is. Bár az ő részéről nem voltam benne biztos a mai napig.

Puha ajkai lágyan falták az enyémet és nyelve bejutást kért a számba.

Az eső és levegő hiány miatt váltak el ajkaink egymástól. A szemembe nézett gyönyörű igéző szemeivel és végig simította az arcomat.

-Szeretlek Cherry Roberts. -lehelt egy lágy csókot a számra.

-Én is téged Ashton Irwin. -és még erősebben szorítottam a nyakát. Bevallotta az érzéseit. És ez csak még különlegesebbé tette számomra,hogy a maszkja ami alatt rejtőzött levette és megmutatja milyen az igazi Ashton.

Vajon csalódok benne? Vagy csak az érzéseim még erősebbek lesznek? Olyan Ashton Irwin amilyenek mindig is gondoltam?